A „mindenmentes” étkezés, az egyre jobban teret hódító vegetarianizmus a hazánkban is felbukkanó nyers éttermek mai világában kényes kérdést és akár még politikai felhangokat/témát is megpiszkál az, aki a vadászat létjogosultságát feszegeti. Milyen helyet foglal el a mai közvélekedésben a vadászat? Sport, hobbi, életstílus?

Státuszszimbólum. Régen is az volt. Az idősebbek emlékeznek még Cinege elvtárs országos hírű vadászataira vagy a régi híradásokra, amelyekben néha megjelent „a Kárpátok géniusza”, a román diktátor, Nicolae Ceaușescu, aki éppen aktuális, kapitális medvéjét ejtette el. Egy bizonyos anyagi vagy társadalmi szint felett ma is elvárt – kedvtelésszinten – pincészet vagy lovarda működtetése, három sor szőlő Mádon, a Szent Tamás-dűlőben, vitorlás a Balatonon vagy az Adrián, bizonyos autó- és óramárkák és bizony a vadászat is.

De mi a vadászat igazából?

Tizenöt évvel ezelőtt vittek ki a presbitereim először egy januári, csikorgó hideg napon életem első nyúlhajtására. Egy kilométer után beázott a cipőm (én voltam az egyetlen, aki nem gumicsizmában mentem), estem-keltem a keresztbe áthajtott szőlősorokon, és egy sűrű rekettyésben kb. két méterre tőlem ugrott fel egy őzbak, amely Istennek hála nem felém tört ki, így nem állt bele az agancsa az oldalamba. A meghívóim a vadászat végeztével kiosztották kompetenciába a meglőtt nyulakat (én is kaptam egyet ajándékba, csak fogalmam sem volt, mit kezdjek vele), hazavittek a nyitott platón ülve a januári szélben, elzárták a fegyvereket, megetették a vizsláikat. Ezalatt a vadászházban megfőtt a vaddisznópörkölt, azt megettük, meglocsoltuk, és elkezdődött a ramsliparti az idősebbek vezetésével, szigorúan tízforintos alapon. Ilyen kedvcsinálás után mondták, hogy legyek vadász.

Az élmény erős volt, de én azért húzódoztam. A vadász presbiterek azonban nem adták fel. Az év legmelegebb napján elvittek őzhívásra, amikor a homok, amelyen jártunk, cipőn keresztül is égette a talpamat, aztán felültettek egy nyitott lesre, ahol az éjszaka közepén majdnem rám szállt egy bagoly (hála Istennek megmoccantam, így az utolsó másfél méteren módosította a röppályáját, a mai napig eszembe jut néha: ha hátulról száll rá a vállamra, fejemre a sötétben, menten szörnyethalok).

Biztos nincs olyan vadászember, akinek ne tették volna fel a kérdést: mi a jó ebben? „Miért gyilkoljátok az állatokat?” Egyetlen kifejezéssel lehet válaszolni a vadászat értelmét firtató kérdésre: a természetközeliség.

A teljes cikk a KötőSzó blogon olvasható el.