Ezt a tisztséget ez év áprilisáig Lupták György kiskőrösi lelkész töltötte be. Ő a 6 évente esedékes választási ciklusból az első két évet tölthette ki, elérve azonban a kötelező 67 éves nyugdíjba vonulási végső korhatárt, át kellett adnia hivatalát. Jelen helyzetben így a fennmaradó 4 éves időtartamra választottak új esperest. A járványhelyzet miatt az áprilisra esedékes döntés elhúzódott, és végül június 21-én tartották meg az egymázmegye presbitériumai a voksolást. Esperes jelöltként 4 lelkész neve merült fel, közülük ketten vállalták a jelöltséget; Stermeczki András Dunaújvárosból, és a soltvadkerti Homoki Pál. A 16 gyülekezeti szavazatból 8-7 arányban (1 érvénytelen szavazat volt) nyert Homoki Pál. Térségünk gyülekezetei (Kiskőrös, Soltvadkert és Bócsa) egyöntetűen őt támogatták szavazataikkal.
A Bács-Kiskun Egyházmegye megválasztott esperese tehát a 2020-2024-ig terjedő időszakra Homoki Pál, akit életútjáról kérdeztem.

Honnan indult az egyházi pályafutása?

1978-ban láttam meg a napvilágot Budapesten, a Fóti Kántorképzőben találkozó szüleim harmadik, legkisebb gyermekeként. Családom múltja Szarvasra és a fejér megyei Tordasra nyúlik vissza. Tanulmányaimat a fővárosban végeztem, eredeti szakmám - édesapámat követve - bútorasztalos. Az érettségi után egy bútorgyárban dolgoztam, innen kaptam az elhívásomat. 1997-ben nyertem felvételt az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Itt két cikluson át voltam HÖK elnök, szenior, valamint az Újszövetségi Tanszék demonstrátora Cserháti professzor úr mellett. Diplomamunkámat filozófiai témában, a „nietzshei emberfeletti embereszmény” és a keresztyén ember ütköztetéséből írtam, eközben két szemeszteren keresztül lehettem ösztöndíjas a bajorországi Augustana-Hochschuléban. Kántorcsaládból származom, 12 évet trombitáltam és hallgatója voltam a Bartók Béla Konzervatórium magánének szakának. Hiszem és vallom, hogy a zene a gyülekezetépítés fontos eszköze lehet, gyülekezeti kórusaink karnagya vagyok.

Hogyan vezetett az útja Soltvadkertre?

2003-ban érkeztem egyházmegyénkbe, mint soltvadkerti hatodéves lelkészjelölt. Ordinációs igém; 2Tim 1,7 „mert nem a csüggedés lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” . Ezzel bocsátottak a lelkészi pályára a Budavári Gyülekezet oltára elől, és azóta is ez a vezérigém. Most már 17 éve tartozom ide, itt „cseperedtem” a tapasztaltabb kollegák és gyülekezeti tagok szeme láttára. A hatodév végeztével lelkészi szolgálatomat előbb miskolci iskolalelkészként, majd a diósgyőri, diósgyőr-vasgyári, valamint a tállya-abaújszántói gyülekezetek lelkészeként kezdtem meg. A Soltvadkerti Gyülekezet hívásának eleget téve 2005. óta szolgálok újra itt, 2007. szeptember 1-én iktattak be Soltvadkerten parókus lelkészi szolgálatomba. Isten kegyelméből eddigi szolgálatom alatt sikerült végigvinni a helyi iskola evangélikus fenntartásba vételét, felépíthettük az ország egyik legmodernebb új óvodáját, felújítottuk templomunkat, rendeztük a helyi protestáns temetőt, Soltvadkert a 10. jubileumi Szélrózsa találkozó házigazdája lehetett. Örömöm, hogy városunkban a gyülekezet mellett evangélikus óvoda és iskola is található. Egyházunk intézményi területei közül így az oktatásra van rálátásom leginkább, igazgatótanácsi elnöknek választottak a soltvadkerti evangélikus óvodában, iskolában és tagja vagyok a kiskőrösi gimnázium igazgatótanácsának. Az a megtiszteltetés ért, hogy egyházmegyénket képviselhetem a Déli Kerületi Közgyűlésben, valamint küldötte lehetek a Déli Egyházkerületnek egyházunk zsinatában, illetve az országos egyház sajtó bizottságába is mandátumot nyertem. Szívügyem a misszió és az ifjúsági munka. Örömmel vettem részt a Bócsa – Tázlári missziói gyülekezet indulásában, egyházmegyénk ifjúsági lelkésze vagyok, nyaranta 2 táborban közel 100 gyermekkel járom szó szerint Tolnát – Baranyát. Tagja vagyok az EHE egyháztörténeti kutatócsoportjának. Eddig 5 alkalommal voltam mentor, hálás szívvel emlékszem volt tanítványaimra, akik mind hűséggel végzik szolgálatukat a lelkészi pályán. Egyházvezetésünk döntése alapján, 2015-ben elnyerhettem a Tessedik Sámuel-díjat, azaz az év lelkésze lehettem a Déli Evangélikus Egyházkerületben.

Az esperesi választást követően, mikorra várható az ünnepélyes beiktatás?

Ebben az átmeneti időben néhány hónapig Nagy Veronika, a Csengőd-Páhi-Kaskantyúi Gyülekezet lelkésznője látta el espereshelyettesként az esperesi feladatokat, előre láthatólag tőle veszem majd át a hivatalt a nyár folyamán. A beiktatás napja a püspök úrral egyeztetve 2020. július 25. Hagyományosan egy szombati nap, hogy a hívek és a lelkészi kar is részt tudjon venni rajta, hiszen vasárnaponként mindenki a saját gyülekezetében van istentiszteleten. Az iktatás Kondor Péter püspök úr szolgálatával zajlik majd.

Milyen tervekkel, elképzelésekkel lát majd munkához az új feladatkörben?

Megnövekedett feladatok várnak rám, hiszen a soltvadkerti gyülekezeten és intézményeken, valamint a különböző közegyházi, bizottsági feladatokon túl, 12 másik gyülekezet életét is nyomon kell majd követnem. Segédlelkészi éveimet két esperes mellett tölthettem Miskolcon, ill. Soltvadkerten, így két vezetési modellel találkozhattam. Korábbi mentorom, Káposzta Lajos mellett a végtelen precizitást és jó értelemben vett professzionalizmust láthattam, munkája leginkább a tőle származó két jelmondattal összegezhető; „rögtönözni az tud, aki készül” illetve „mindig van hova fejlődni”. Néhai Veczán Pál mellett Miskolcon pedig egy jóval lazább, a közösség örömén és a szereteten alapuló vezetettség és vezetés gyakorlatát élhettem át. E kettőt szeretném ötvözni. Úgy gondolom, a mindenkori esperes elsődlegesen szolgatárs, igehirdető lelkész, mint minden kollegája, hiszen erre esküdtünk fel, ez a legfontosabb. Mindemellett az egyházmegye anyagi erőforrásai meglátásaim szerint van, ahol átcsoportosításra szorulnak. Szükséges lesz létrehozni két pénzügyi alapot, egyet a kisebb gyülekezetek építési támogatásaira, egyet pedig szolgálatigépkocsi-vásárlások támogatására. A közösségépítést el tudnám képzelni minden évben egy egyházmegyei evangélikus bállal, amelynek a nagyobb gyülekezetek lehetnének házigazdái önkéntes rotációs elv alapján, a bevételét pedig egy-egy megsegítendő – rászoruló megyei projekt kapná. Nagyon jó lenne egy egyházmegyei segédlelkész, aki bárhol, bármikor bevethető esetleges helyettesítések – betegség, szabadságolás – alkalmával. Áttekintést érdemelne, hogy a meglévő támogatások mellett (LÉM, kistelepülési támogatás, stb.) milyen források lennének még lehívhatók az országos egyháztól. Véleményem szerint, több olyan kolléga van, aki szórványmunkát végez de nem, vagy nem elég mértékű kistelepülési támogatást kap érte. Elgondolkodtató lenne egy egyházmegyei alapítvány létrehozása, egyrészt, hogy pályázatokon indulhassunk, másrészt az alapítványt támogathatnák akár egyházi intézményeink is, amit utána a szűkösebb keretű egyházközségekben gyülekezeti munkára fordíthatnánk. Minden intézményátvételt jó szívvel támogatok és segítek tapasztalataimmal, a gyülekezetépítési szempontok és az anyagi biztonság megteremtése végett. A már meglévő és jól működő missziói és sport napok és egyéb megyei rendezvények értelem szerint továbbra is prioritást élveznének, az utóbbi időben a megyei és országos hittanverseny részvételeink is nagyon jó irányba mutatnak. A következő időszak talán legfontosabb feladata, hogy azt a generációváltást, ami a megyei lelkészi karban a várható nyugdíjazások miatt következik, zökkenőmentesen végig tudjuk vinni. Végtelenül sok közös imádságra, megfelelő közegyházi kitekintésre, higgadt diplomáciai érzékre és legfőképpen, a mindenható Isten áldására lesz szükségünk, hogy mindenhová a legalkalmasabb jelöltek kerüljenek, és megmaradjon az érintett gyülekezetek és az egyházmegye békéje. Egyházmegyénk hosszú évek óta a béke szigete az országos egyházi hullámverésben, ezt a békét megőriznünk lenne jó a Krisztus Jézusban.

A teljes cikk a vira.hu oldalon.