– Mi lett a 2018-as Szélrózsa mottója?

– A 2018-as Szélrózsa találkozó mottója: MÉGIS „...de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” Lk 5,5.

Ahogy gondolkoztam, vajon mi lehetne a programadó mozgatója, szlogene és üzenete is a következő Szélrózsának, a saját dolgaim, az örömeim, a küzdelmeim, a kihívásaim, a kudarcok és sikerek tengernyi ötletet adtak. A gondolkodásban igyekeztem magam elé képzelni azt, amikor fiatalabb voltam, akkor milyen kérdéseim voltak, illetve hogy miket hallok nálam idősebb emberektől, melyek az életkérdéseik. Nos, ezek is nagyon sok ötletet adtak, amiből végül öt téma körvonalazódott ki, és a Szélrózsa presbitériuma a MÉGIS-re rezonált a legjobban! 

– Miért? Milyen érvek szóltak a MÉGIS mellett?

– A MÉGIS kötőszó két, egymással ellentétes, vagy nem feltétlenül egyértelműen egymásból következő dolgokat kapcsol össze. A kereszténység teológiailag és a hétköznapi életben is tele van ellentmondással, sőt, egyenesen egymást kizáró dolgok kerülnek olykor egymás mellé alapigazságokként, például az, hogy egyszerre vagyunk bűnösök, de igazak is Isten előtt, mert a bűnös embert Isten Krisztusért igaznak fogadja el. Tehát, az ember gonosz, önző, álnok stb... Isten MÉGIS szereti... Rengeteg törekvésük, kudarcunk, csalódásunk van, a magánéletben, a közéletben, és az egyházi életben is, másokban és magunkban, de Jézus szavára, vagy akárcsak a „nézésére” MÉGIS megyünk tovább, felállunk és újrakezdjük, folytatjuk, befejezzük... Annyi körülmény dolgozik olykor ellenük, érezhetjük, teljes a kilátástalanság, de minden érv, és ésszerűtlenség ellenére „kivetjük a hálónkat”, és máris részesei lettünk Jézus csodájának, emberhalászok, tanítványok lettünk, akik, bár méltatlanok, a Mester MÉGIS szereti, elhívja és tanítja őket, minket. Nehéz úgy bemutatni a témát, hogy ne áruljak el túl sokat, de MÉGIS érthető legyen, milyen irányban gondolkodunk.

– Hogyhogy te találtad ki a mottót? Volt valami konkrét kérés a vezetők részéről?

– Pongrácz Mátét, a Szélrózsa lelkészét – és a csapat nagy részét – régóta jól ismerem. Máté keresett meg azzal a kérdéssel, hogy lennék-e a Szélrózsa teológája, aki ötletel, és kibontja a találkozó bibliai hátterét. Bár elég sok mindennel foglalkozom mostanában, MÉGIS nagy örömmel vállaltam a feladatot, mert nagyon szeretem ezt a fajta teológiai munkát is. Konkrét kérés nem volt ugyan, de voltak, akik megjegyezték, hogy az ötleteim meglepően érthetőek és gyakorlatiasak voltak. Ebből gondolom, hogy a kimondatlan elképzelésünk egységesen az volt, hogy a különböző korosztályok számára hozzáférhető, megmozgató, releváns témánk legyen, az evangéliumi üzenet egy fontos darabja. Valami olyan, ami erős üzenetet hordoz, MÉGIS sok irányból meglehet közelíteni a feldolgozás során.

– Szerinted milyen egy jó mottó?

– Nem vagyok szakember, ismét csak saját tapasztalatokból, illetve az elődök munkájából tudok kiindulni. A jó mottó rövid, frappáns, akár meghökkentő, nem mond túl sokat, MÉGIS érdekes annyira, hogy utánajárjunk, foglalkozzunk vele. 

– Milyen Szélrózsát szeretnél 2018-ban?

– Egy őszinte légkörű, kérdező, kimondó, Istenre és egymásra figyelő találkozót szeretnék, amely vidám és komoly, jó hangulatú, de nem felszínes, felpörgető és kikapcsoló, feszültségoldó és elindító is egyszerre. Egy olyan találkozót szeretnék, ahol egyszerre lehetünk egyek Jézus tanítványi közösségében, MÉGIS mindenki önmaga lehet. Egy olyan találkozót szeretnék, ahol mindenki talál legalább egy olyan igei gondolatot, amelyre még évekkel később is emlékszik, és merít belőle; ahol mindenki átéli legalább egyszer a gyülekezeti közösség megtartó, Istennel és egymással összekötő  csodáját; ahol mindenkinek van legalább egy kellemesen lúdbőröző zenei élménye; legalább egy jó beszélgetése; és legalább egy olyan felszabadult pillanata, ahol kicsit őrültebb, felszabadultabb, bohémabb lehet, mint máskor, az isteni és emberi rend határain belül, hiszen nyár lesz 2018 júliusában is!