A 4. században élt római hadtörténész, Vegetius „jó” tanácsa („Ha békét akarsz, készülj a háborúra!”) csak az egyik példa arra, hogyan gondolkodik az Istennel perben és haragban álló, az Istennel, embertársával és önmagával való békességét a bűn miatt elvesztett ember. Nem elégedhetünk meg azzal a gondolattal sem, hogy ez az elveszített békesség helyreáll ott, ahol éppen nem dörögnek a fegyverek; vagy ahol taktikus politikusok szép nagy kerekasztaloknál kompromisszumokat kötnek, és ügyesen szerkesztett, valójában soha komolyan nem vett dokumentumokat írnak alá; esetleg – „a békesség érdekében!” jelszavával – elvtelenül feladja az ember a hitét, meggyőződését, a megismert igazságot. Hamis próféták bölcselkedése sem adja vissza, amit elveszítettünk: „Népem baját úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – de nincs békesség!” (Jer 8,11)

Isten békessége (bibliai szóval: sálóm) ezeknél az olykor szánalmas kísérleteknél mérhetetlenül több! Több mint az emberi elképzelések szerinti jogrend helyreállítása. Teljes gyógyulást jelent. Ha sokszor nem tudatosul is bennünk, az ember szívének sóvárgó vágyakozása a békesség után nem csak az emberek közötti kapcsolatok rendbetételére irányul. Augustinus egyházatya vallomásának mindannyiunk szívéből fel kellene fakadnia: „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned.” Így születhet meg szívünkben az a békesség, amelyről az angyalok kara zengett szent karácsony éjszakáján, s amelynek ajándékával Jézus Krisztus, a feltámadott Úr lépett tanítványai közé: „Békesség nektek!” (Lk 24,36) Ez a békesség csak Jézus Krisztus által lehet a miénk.

Mikeás próféta előtt is felsejlett már ennek az ígérete. Amikor a Betlehemben megszülető Messiás uralmáról prófétál, ezzel foglalja össze tanúságtételét: „Ez lesz a békesség!” (Mik 5,4) Isten és ember, ember és ember között és a szívünk mélyén is helyreáll a rend: „Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eg - gyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést…” (Ef 2,14) Jézus Krisztus áldozata, kereszthalála „békénknek ára” (EÉ 214,2). Ajándékba kaphatjuk.

De hogyan törekedhet az ember arra, amit ajándékba kap? És hogyan követheti? Az eredetiben különös íze van ennek az igének. A héber szövegben, de az Ótestamentum görög fordításában is szemléletesebb kifejezés szerepel, amely a vadászok elszántságát is jelenti. Luther fordítása is ezt mondja: „jage ihm nach”. Olyan szenvedélyesen keresd, ahogy a vadász a vadat űzi.

A kérdés tehát az, mi mit tehetünk azért, hogy ez az ajándék a miénk legyen. Először is: kérni kell! Isten békességét a legjobbnak gondolt emberi szándékkal, akarattal sem tudjuk mi megvalósítani, de kérhetjük bizalommal, a meghallgattatás reménységével. És ha őneki úgy tetszik, hogy bennünk és közöttünk is helyreállítja ezt a minden értelmet meghaladó békességet (Fil 4,7), akkor békességének eszközeivé, munkálóivá is tesz bennünket. Nemcsak gyülekezetünkben, családunkban, hanem embertársaink közösségében is.

Milyen sürgető szükség lenne erre a békességszerző, gyógyító szolgálatra! Hogyan kérheti az ember a kizárólag ajándékba kapható békességet? Az ige iránti feltétlen engedelmességgel. Luther így tanít: „Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk.” (Jer, örvendjünk, keresztyének, Szentháromság ünnepe utáni 21. hét szerdája) Vagyis a reformátor hitvallása szerint a békesség és Isten igéje, az ige iránti engedelmesség elválaszthatatlan egymástól. Mert az ige nélkül, a testté lett Ige nélkül nincs békesség.

Ezt az ajándékba kapott kincset nem tarthatjuk meg magunknak, tovább kell adnunk, szét kell sugároznunk. Igaza van Reményik Sándornak:

Reggel mondd, délben mondd és este mondd

A Feltámadott első, szép szavát.

És ragyogóbbá lesz a reggeled

s csillaghímesebb az éjszakád.

És békességesebb az éjszakád.

Békesség Istentől.

(Békesség Istentől)

Bár 2019-re kaptuk most ezt az igét, de ne felejtsük el, ez nem csupán erre az évre szóló program! Ígéreteiben bízva futhatjuk meg tanítványi életünk pályáját, tudva, hogy a békességszerző Úr meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban – itt ideig, egykor pedig örökké! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2019. január 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.