Magyarország egyik legkisebb megyéjének, Nógrádnak a különleges építészeti hagyatékával ismerkedhetünk meg a kiadvány lapjain. A szerzők egy híján tíz várat – közöttük Drégely, Hollókő, Nógrád, Salgó, Somoskő hajdani erősségét – és húsz falusi, mezővárosi templomot mutatnak be. Többek között Alsópetény, Csesztve, Egyházasdengeleg, Mátraszőlős, Mátraverebély, Pásztó, Szente, Zabar templomába léphet be az érdeklődő olvasó.

A kötet érdekes és rendkívül informatív szövegei feltárják az épületek történetét és művészeti értékeit. Külön is említésre méltó az album professzionális fotóanyaga. Shah Timor fotográfus fényképei megmutatják, hogy az adott épület milyen épített és természeti környezetben helyezkedik el. Felfedezhetjük ugyanakkor az apró részleteket is, gyönyörködhetünk a megmaradt falképekben, ilyen módon megérintheti az olvasót a genius loci, a hely szelleme.

Hogy ezen a Börzsöny, a Karancs–Medves-hegyvidék és a Cserhát ölelte tájon milyen építészeti emlékek maradtak ránk, azt Feld István régész a múltba pillantva így körvonalazza: „A történeti Nógrád vármegyének a ma Magyarországhoz tartozó déli része hazánk műemlékekben egyik leggazdagabb vidéke. [...] Az Alföld kevésbé szerencsés vidékeitől eltérően itt részben vagy egészben nagyszámú közép-kori épület is ránk maradt, annak ellenére, hogy a vidék a 16. század második felében a királyi Magyarország és az Oszmán Birodalom közötti, folyamatos harcok sújtotta határvidéknek számított. Itt nem csupán a várakat ostromolták, de gyakran felégették a falvak legfontosabb középületeit, a templomokat is, mely utóbbiakat azután a helyi közösségek mindenkori anyagi lehetőségeik függvényében igyekeztek rendbe hozni.”

Érdekesség, hogy bár a szocializmus időszaka nem kedvezett az egyházaknak, ehhez az időszakhoz kötődik számos műemlék templom szakszerű fel-újítása. Ezzel kapcsolatban Valter Ilona régész így ír a kötet előszavában: „A magyar műemlékvédelem »nagy« korszakában, az 1960–80-as években Nógrád megye műemlék templomai sorra megújultak. A régészeti és falkutatások a templomok 18–19. századi átépítései alól napvilágra hozták a középkori részleteket, a falkép-restaurátorok kutató- és restauráló munkája nyomán addig sohasem látott középkori falképekben gyönyörködhetünk.”

Utazzunk el tehát – legalábbis a kötet segítségével – a dimbes-dombos Nógrádba, nézzünk meg néhányat a bemutatott épített kincsekből abban a reményben, hogy eljön az idő, amikor ezeket újra megcsodálhatjuk a valóságban is.

Csesztve – Szent Márton-templom
A megye északi részén, Balassagyarmattól délre fekvő Csesztve nevét nemcsak a mai Magyarország egyetlen Madách-emlékhelyéről, hanem – evangélikus templomán túl – középkori templomáról is ismerik. „Noha a települést csak a 15. században említi írott forrás, egy, már a 18. század óta létező hagyomány szerint templomát 1212-ben építették – olvashatjuk. – Csesztve ezen első, Árpád-kori templomából a mai épület hajója őriz részleteket.” A középkorban még kerítőfallal körülvett templom késő középkori berendezéséből egy kőből faragott keresztelőmedence még ma is a templom dísze.

Herencsény – Haraszti-puszta temploma
A ma Herencsény községhez tartozó Haraszti-puszta a település északnyugati részén található. Az 1300-as évek legelején épült, „kismagtár” vagy „töröktemplom” néven is ismert, keletelt épület egy téglalap alaprajzú hajóból és egy hozzá csatlakozó, ennél keskenyebb, egyenes záródású szentélyből áll. Szentélyének keleti falában csúcsíves záródású közép-kori kőkeretes ablak található. Az évszázadok nem kedveztek a településnek, már az 1500-as évek közepén pusztaként említették a környéket. A régészeti feltárások alapján a templomot először a 16–17. században építették újjá, majd egy 1724-ből származó fel-jegyzés arról számol be, hogy a vakolatlan templomot ismét felújították. Nagy változást ez sem hozott, ugyanis 1809-ben már ismét arról írnak, hogy romos az épület. „Ekkor említik elsőként azt is, hogy a romokat magtárként kívánják hasznosítani. Az épület ekként egészen 1980-ig funkcionált” – olvassuk.

Maconka – Szent István király templom
A Zagyva völgyében fekvő, ma már Bátonyterenye városához tartozó Maconka 13. századi egyhajós templomát az idők során többször is átépítették. Román stílusú ablakai, kora gótikus boltozata mellett fő különlegességét a hetvenes években feltárt freskói adják. Ezek közül is kiemelendő a Vir dolorum, azaz a fájdalmak férfiját ábrázoló alkotás az oltártérben: a keresztről levett Megváltót, az embersége szerint halott, de istensége szerint élő Krisztust jeleníti meg a szenvedés eszközeivel. „A fájdalomtól megtört édesanya és a halott Krisztus arca teljesen egymáshoz simulnak, még megrendítőbb hatást váltva ki ezáltal a nézőből.” A templom másik érdekessége, hogy 2007 óta államalapító Szent István királyunk ereklyéjét – kezének középső ujjcsontját – őrzi.

Tereske – Nagyboldogasszony templom
Kevéssé ismert, hogy a Cserhát vidékén fekvő kis falu központjában egy egykori bencés apátság temploma áll. Erre az 1960-as években megindult mű-emléki helyreállítás derített fényt. A kutatások szerint Tereske bencés apátsága 1219-ben már biztosan működött, de alapítási dátuma és alapítójának személye jelenleg még ismeretlen. A templom építése még ennél is korábbra, a 12. század közepe tájára tehető.
A többször átépített templom belső falain több helyütt láthatók középkori fal-képek maradványai. A legnagyobb, több mint tíz négyzetméteres festmény a 14. századból maradt fenn, Szent László legendáját ábrázolja. Bár a templomot az évszázadok során többször bővítették, átalakították, jelenleg is őrzi letisztult formáját.

Feld István, Mag Hella, Shah Gabriella: A hit és a hatalom házai – Középkori templomok és várak Nógrád megyében.
Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2019. Ára 6800 forint.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 15–16. számában jelent meg 2020. április 26-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu(link sends e-mail) címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.(külső hivatkozás)