„Nagy Tamás építészete fénnyel telíti a tereket, hasonlóan ahhoz, ahogy Bartók poétikus művei utat találnak lelkünk mély rétegeihez.” (Steven Holl építész, New York)

Figyelmeztető jel, hogy kortársaim közül egyre többen fejezik be földi pályafutásukat. Nagy Tamás váratlan távozása különösen is mélyen megérintett, mivel nyolc évvel kevesebbet élt, mint én idáig, hiszen több kapocs fűzte a rendszerváltás óta tartó ismeretségünket. Hosszú éveken át a Budavárhoz tartozó Szilágyi Erzsébet fasori kápolna istentiszteletein vettünk részt, ahova szüleivel és feleségével együtt érkezett.

Ott szólította meg egy alkalommal Tamás édesanyja mamámat (dr. Kada Juditot), az aszódi tanítóképzőbeli volt tanárát, aki örömmel emlékezett vissza az egyik első kedves tanítványára.

Szakmai kapcsolatunk is az egyházunkhoz kötődik. A kilencvenes évek elején az építési bizottságba bekerülve, először a dunaújvárosi evangélikus templom tervpályázatának bírálatában kellett részt vennem. Bevallom, első megközelítésre egy egyszerűbb megoldás tűnt alkalmasabbnak, azonban jobban megismerve a terveket, egyértelművé vált, hogy Nagy Tamást kell megbízni a végleges tervek kidolgozására. Későbbi beszélgetéseink során többször utalt az itt megfogalmazott gondolataira:
– a ritkított lécfalakkal határolt pajta élményére, ahova elbűvölően áramlik be a fény,
– a természetes anyagok tiszteletére, az égetett agyag és a vörösfenyő mesteri komponálás fontosságára,
– a megformált terek közösségépítő ölelésére,
– a térformák és térkapcsolatok precíz szerkesztésére
– a tradíció és innováció időtálló ötvözésére,
– a befogadó környezet megértésére és a hozzá való igazodásra,
– ember és Isten, ember és ember találkozásának és kapcsolatának fontosságára.

Kezdetektől tanúja voltam a város feletti dombon, az aszódi evangélikus templom szomszédságában a Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium születésének. Tizennyolc év elteltével is – mint az igazgatótanács elnöke –, meghatottan lépek be az iskolába. A körudvart kétharmadában az előcsarnok és a tantermi szárnyak keretezték, majd az ovális alaprajzú kollégium próbálta átölelni, de a tornaterem tömbjének sikerült véglegesen a kört bezárni. A szerkesztési elvekben ugyanúgy felismerhető Nagy Tamás, mint Dunaújvárosban [a dunaújvárosi evangélikus templom – a szerk.].

A nyers tégla, a faanyagok és az üveg jellemzik a megkomponáltan mozgalmas homlokzatokat, de a belső tereket is. Az építészeti értékeket felismeri és megbecsüli tanár és diák egyaránt. Összefirkált, megrongált falakat és bútorokat itt nem lát az ember. Ezt okozza egy jó épület. Nem irigyeltem Tamást, amikor megbízást kapott arra, hogy a már bezárult kör épülethez általános iskolát kell terveznie. A körön kívül rekedt új tömb mégis jól kapcsolódik a régihez, színes, vakolt falaival ugyan különbözik a téglafalas főépülettől, mégis az építészeti elvek azonosak, így az általános iskola is részévé vált az egésznek.

Legutolsó találkozásunk Tamással is Aszódhoz kötődik, a koronavírus megjelenése előtt rendezett szülők-nevelők jótékonysági bálján találkoztunk. A már tizedik alkalommal szervezett bálon feleségével, Lovas Ilona Kossuth-díjas képzőművésszel mindig megjelent. Erre az alkalomra csak egyedül tudott eljönni. Jó hangulatban beszélgettünk, beszámolt róla, hogy a tégla használatát az utóbbi időben felváltotta a vakolt felületű szerkezetekre, mert újabb felismerésekre jutott és újabb összefüggéseket szeretne érvényre juttatni. Ezt az elhatározását a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanított diákjainak köszönheti, akik rá is hatással vannak, nemcsak ő rájuk. Kísérletező szándékának egyik tanúja az általános iskola, de a gödöllői római katolikus Szentháromság templom belső tere is. Beszámolt arról is, hogy a színek és a zene mennyire hatással vannak rá, ezért kívánt a kisiskolásoknak színezett falakkal otthont adni, ezért oldotta színezéssel egészen sajátos módon Ferihegyen a HungaroControl irodaház nagy tömbjét. Gödöllőn a Szentháromság templom apszisának íves falába színesüveg-ablakocskákat vágott. Az egymás után sorakozó színek különböző hangoknak felelnek meg, a színeket egy orosz zeneszerző, Alexander Szkrjabin zenei hangokhoz rendelte és ezt az elvet felhasználva, Tamás az íves ablakainak sorával a Kyrie eleison könyörgés gregorián dallamát jelenítette meg, megfogalmazva az átlényegülés terét a templom apszisában.

Fotó: Thaler Tamás

Büszkén említette ökumenikus gondolkodását. Ha katolikusoktól kapott megbízására tervezett, igyekezett megérteni és meg is értette annak a vallásnak a lényegét, és nagy alázattal tervezte a gödöllői Szentháromság templomot, vagy a Mátraverebély-Szentkúton kialakított zarándokhelyet.

Beszélgetésünk során örömmel emlékeztem vissza a 2012-ben gyermekeimmel közösen rendezett kiállításunkra, ahol dr. Fabiny Tamás püspök úr mellett, Tamást kértük fel bevezető gondolatok elmondására. Tamás, aki az Építész Mesteriskolából ismerte Laci fiamat, saját élményével indította a mondandóját: édesapja, aki megbecsült kántor tanító volt, ha valamelyik fiát kérte, hogy hozzon kenyeret a péktől, annak csak azt kellett mondania, hogy Nagy Kálmán fia vagyok és garantáltan a legszebb kenyeret kapta. Ismerve fiam tehetségét, a köszöntője végén azt kívánta, hogy ha bemegyek Budakeszin a pékhez, a pék már messziről megjegyezze, hogy itt jön az a vevő, akinek a fia az a nagy hírű építész, az ifjú Benczúr László.

A februári jótékonysági bálon a beszélgetésünk eddig tartott, mert a zenekar hangosítása elnyomott minden más hangot. Berekedt torokkal, reszelős hangon megállapítottuk, hogy reménytelen, hogy tovább folytassuk. Akkor még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó találkozásunk és beszélgetésünk.

Adjon vigasztalást a család, a barátok és pályatársak szívébe a Jelenések könyvéből választott ige: „És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” (Jel 14,13)