2019 decemberében örömmel értesültem arról, hogy az evangélikus ösztöndíjbizottság támogatta a pályázatomat, így március 15. és május 24. között a mirfieldi teológián [az Angol Egyház intézménye Nyugat-Yorkshire-ben – a szerk.] tölthetek el egy tanulmányi időszakot. Ennek a gyakorlati kivitelezése természetesen nem volt egyszerű, mert ez a lelkészi és intézményvezetői feladataim másokra átruházását is kellett jelentse. 

Úgy készültem rá, mint egy szombatévre, amely komoly változást hoz majd a megszokott életemben, segíthet a lelki feltöltődésben, az erőgyűjtésben és abban, hogy a szolgálatomat még jobban tudjam végezni. Végiggondoltam, milyen előadásokra fogok járni, milyen gyülekezeteket látogatok meg – amelyeknek a tagjai közül egyébként sokakat ismerek már a szarvasi nyári táborokból. Tehát az alapos előkészület megtörtént, de ez egyébként is jellemző rám. Sokszor két évre előre látom, hol leszek, mit teszek. Igaz volt ez már eddig is a gyülekezeti és az intézményi létünkre, hiszen több pályázatban veszünk részt, ezeknek pedig alapja a hosszú távú tervezés. Az alapos tervezés a 2020. év előkészítését is jellemezte.

Elérkezett a március, és egyik napról a másikra minden megváltozott. Bár nehezen tudtam elképzelni, hogy még egy ösztöndíj is elmaradjon, de látnom kellett, ahogyan napról napra záródott be a világ. Bezártak az egyetemek, az éttermek, az iskolák és az óvodák. Végül döntenem kellett, és az angliai utazást is el kellett halasztani. Ugyanekkor – március 14-én – püspökeink körlevelét is megkaptuk, amely a templomok bezárását kérte a gyülekezetektől.

Itthon maradtam tehát. Elmaradt a „szombatév”. Valami egészen különleges élethelyzetben találtam magamat. Lelkészként a gyülekezet tagjait is arra kellett felszólítani, hogy maradjanak otthon. Az Ótemplom ajtaja is csak a szolgálatot végzők előtt nyílhatott meg ebben az időben.

Ennek a világjárványnak és a hozzá kapcsolódó különleges intézkedéseknek az volt az érdekességük, hogy hozzám hasonlóan sokan érezték: Isten konkrétan nekik üzen a járványon keresztül. Minden ember életébe alapjaiban szólt bele a karantén, és az addig megszokott élet hirtelen megváltozott. Egy amerikai humorista ez év elején úgy érezte, nincs a helyén, sokat imádkozott, hogy Isten mutasson neki utat, adjon jelet. Erre minden fellépését törölték fél évig a járvány miatt. Azt gondolta, kérésére elég komoly jelet sikerült adnia Istennek.

Jól gondoljuk, ha Isten személyes üzeneteként éljük meg mindazt a változást, amelyet ezekben a hónapokban átéltünk. Isten még a világ eseményeit is fel tudja arra használni, hogy a lelkünkig hatoljon.

Így éltük meg az úrvacsora évének első felét is. Januárban a gyülekezetünk vezetése úgy döntött, hogy minden istentiszteleten úrvacsorával élünk. Többen jelezték, hogy számukra zavaró az a sok úrvacsora. Kérdezték, miért nem elég csak minden hónapban egyszer. Ezekre a felvetésekre is választ kaptunk: „úrvacsoraböjtöt” hirdettünk, hiszen a vírus miatt biztonságosabb jelenleg úrvacsora nélkül élni.

Megértettem én is, hogy az előre tervezést, az előkészítést nagyobb alázattal kell tennünk. Isten kezére kell bízni mindent. Amikor pedig nem úgy alakul az élet, ahogy elterveztük, vizsgáljuk meg, mi lehet ennek az oka. Milyen változást akar Isten látni a mi életünkben? Mit adott ez az időszak?

Megéreztük az élet lecsupaszítását. Ami csak máz volt rajta, hirtelen eltűnt. Maradt a váz. Mindannyian kerestük, hogy ennek mi értelme van. Olyan érzésem lett, mintha az egész világ szombatévet kezdett volna. Elkezdődött az a spirituális utazás, amely az igazi változást indította el szinte az egész emberiségben. Amikor az egész emberiség úton van, a bezártság is lehet zarándoklat.

Május végén – amikor eredetileg terveztem a hazatérésemet Angliából – ismét megnyíltak a templomok ajtajai. Mi is kitártuk az Ótemplom kapuját. Természetes, hogy a dátum egyezése miatt Isten üzenetét éreztem az eseményekben.

Neked mi a személyes történeted erre az évre? A GPS-ből jól ismert újratervezés megszólalt-e már? Látod az új utat, az új lehetőséget? Válaszolj a kérdésekre, de minden válaszodban engedd Isten segítségét és útmutatását!

Mire ez a lapszám megjelenik, olyan történetek, impulzusok is befolyásolják majd érzéseinket, amelyeket természetesen nem láthattunk előre. De éljük meg az Istenre hagyatkozást ebben a helyzetben is! Amit pedig megélhetünk hitünkben, azért legyünk hálásak! S ha majd felborul a terv, keressük az újban azt, amit Isten azon keresztül nekünk akar adni. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2020. június 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.