Nem is gondoltam, hogy milyen nagy élmény a Ráckevei-Duna szigetei között sárkányhajózni. Ülünk húszan a hosszú hajóban, ritmusra húzzuk az evezőt, és elképesztő gyorsasággal halad a hajónk. Valaki diktálja a ritmust, kicsi és nagy, felnőtt és gyermek, gyenge és erős, fiúk és lányok egyszerre lapátolnak. Aztán megállunk, ringatózunk a vízen és szakavatott vezetőnk – Vili bácsi, a helyi biológia tanár – bemutatja a nádasok és az ártér élővilágát. Láthatunk vízitököt, vízicsibét, teknőst, siklót és a vízből fölbukó halakat. Csend és csodálatos táj. Egyszerre lapátolunk tovább. Valaki megadja a ritmust.

De hát így van ez a tanítványsággal is. Valaki elhívott, ritmust adott, és követésére indultunk. Különbözőek vagyunk és mégis egy hajóban evezünk.

Ezt élhettük át a Budavári Evangélikus Gyülekezet nagy, családos, gyermek és ifjúsági táborában is június 28-tól július 4-ig, Szigetszentmártonban. Idei táborunk, amelyre nyolcvanöten jelentkeztek a tanítványság és a hit útján való járás kérdésével foglalkozott „Így lehet élni!” címmel. A tartalmi ívet Bencéné Szabó Márta lelkész állította össze, amelynek az egyik kiindulópontja Szörényiék egy régi dala volt: „Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!” S ha hit nélkül nem lehet élni, akkor hogyan? Csakis hittel, úgy, ahogy a Jézus követésére induló tanítványok. Lelkesen és mégis bukdácsolva, elkötelezetten és mégis kételyekkel, de a lélek által megerősítve.

Az öt teljes napon öt tanítvány útjával, az evangéliumokban bemutatott történeteivel ismerkedhettünk meg a korosztályi csoportokban: Péterrel, Jánossal, Tamással, Andrással és Magdalai Máriával. A napi áhítatok után azonban, – képzeletben – az összes tanítvány megjelent egy riportra. Megismerve az attribútumukat, egy interjú hangzott el velük, amely már nemcsak a Bibliából, hanem a hagyományokból és a legendákból is merítve mutatta be őket.

A korosztályi bibliai foglakozásokon kívül, sok feladatot kaptak a családok, azok az nagyok által vezetett vegyes korosztályú csoportok, amelyek a hétköznapi teendőkkel (pl. terítés, és rendrakás, dokumentálás) is segítették a tábor életét. A családok mérték össze a logikájukat az éjszakai vetélkedőn, amikor ki kellett nyomozni, hogy a vitatkozó tanítványok közül melyik révén történt egy olyan csoda, amely nincs benne a Bibliában. A családok mérték össze a bibliaismeretüket, gyorsaságukat, és taktikázó képességüket abban a vetélkedőben is, amelyet a Catan telepesei mintájára állítottunk össze, és amelynek célja egy templom felépítése volt. A játékokat és a vetélkedőket Lukács Máté galgagutai lelkész (egykori ifjúsági vezetőnk) és Skriba Dániel, mérnök, ifjúsági vezetőnk ötlete alapján a többi ifjúsági vezető segítségével valósítottuk meg.

Az utolsó estén nemcsak a családok által bemutatott színdarabokat tekinthettük meg, hanem a táborvezetők előadták a Bence Imre Tanítványok című énekére írt csasztuskát, amelynek szövegét szintén Bencéné Márta írta, amely felsorolta az összes vezetőt. Hálát adunk Istennek a szolgálatukért: Bence Imre, Bencéné Szabó Márta, Péter Zoltán lelkészek, Péterné Mestery Rita hitoktató, Szilvágyi Lilla egyetemista, ifjúsági vezető és Bozzai Lilla óvónő, Dani Bence teológus, ifjúsági vezető, Lukács Máté lelkész, Skriba Dániel mérnök, ifjúsági vezető, Molnárné Varró Mária, Kovács Kata, Oncsik Valéria hitoktató, Szilvágyi Bíborka, Vajdovich Noémi és Lackner Orsi – a nagy ifi tagjai vállaltak szolgálatot a táborban:

Imsi most az első, kit követ a Márti.
Zoli, Rita, Lillák, Bence, Máté, Dani,
Méri, Kata, Bibi, Vali, Nonó, Orsi.
Ez ám a vezetés, a Márton-tábori.

De mit érnek a táborszervezők és táborvezetők a résztvevők nyitottsága, figyelme és odaadása nélkül?

Nélkületek nem lesz teljes a csapatunk,
Jó, hogy itt vagytok ti, kiket igazgatunk.
Mutassuk egymásnak, merre visz az utunk,
Nem más megy előttünk, mint a mi Jézusunk.

Az utolsó reggelen pedig, a záró istentiszteleten már nem a Bibliából léptek elő a tanítványok. A héten elhangzott képzeletbeli riportokat felváltották az igazi riportok, és már nem a régmúlt korok tanítványai, apostolai szólaltak meg, hanem a vezetők közül heten vallottak arról, hogy miként lettek Jézus tanítványai, mit jelent számukra a hétköznapokban az, hogy Jézushoz tartoznak, és milyen lelki üzenettel akarják felvértezni a táborozókat.

A 22. Budavári Tábor nagy ajándékká vált. Hálát adunk Istennek, hogy volt bátorságunk arra, hogy ne mondjuk le a tábort és így sok résztvevő család, hittanos és ifjúsági tag részesülhetett olyan személyesen átélt élményben, amely – reménység szerint – a holnapját, az útját, és hit-bátorságát is meg fogja határozni.

Képgaléria: