A Közel-Keleten több mint négyezer évvel ezelőtt, a bronzkorban temetkezési célból felállított dolmeneket – egymáshoz illesztett hatalmas kőtömböket – létrehozó nomád kultúráról mindössze annyit tudnak egyelőre a régészek, hogy ilyen halotti emlékműveket állítottak maguknak.

A dolmenek falán és mennyezetén az utóbbi években egyebek közt kőbe vésett szarvasokat, és valószínűleg madarak lábnyomait térképezték fel a régészek, Gonen Saron és Uri Berger, az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) és a Tel Cháj főiskola kutatói.

Először nyolc évvel ezelőtt, a Samír-kibuc területén található hatalmas dolmen mennyezetén figyeltek fel az ábrákra, majd további három helyen is véseteket vettek észre. Mivel eltemetett embereket is találtak a dolmenek bizonyos kamráiban, és minden bizonnyal a temetkezést szolgálták az építmények, úgy vélik, hogy sematikus emberi formák vagy az elhunyt lelkének szimbolikus ábrázolásai lehettek a művészi vésetek.

A Földközi-tenger déli partvidékén, a mai Izrael, Jordánia és Szíria területén több ezer dolmen található, de az egymásra hordott köveket általában nem díszítették a máig szinte teljesen ismeretlen kultúra tagjai.

A régészek az Asian Archaeology című szaklapban tették közzé a három, kőbe vésett ábrákat tartalmazó dolmenről szóló tanulmányukat. A dolmeneket ebben gigantikus temetkezési építményekként határozzák meg, melyeket faragatlan, cementkötés nélkül egymásra helyezett nagy kőzetekből emeltek.

A dolmenek datálása nehézségekbe ütközik, de Saron és Berger szerint körülbelül i. e. 2450 és 2000 között – a "bronzkor sötét korszakában" (más néven a középső bronzkorban) – hozták létre őket. A kőszerkezetekből és a bennük fellelt ábrákból megpróbálják minél jobban megérteni a mindössze ezeket hátrahagyó egykori kultúrát.

Izrael területén már 15 ezer évvel ezelőtt megjelentek az első falusias, majd 5 ezer évvel ezelőtt a korai városias települések, például Jerikó és Megiddó, de ezeket a korai bronzkor végén ismeretlen okból elhagyták lakóik. Később ismét megjelent a városias kultúra, de a két időszak közötti korból csak a dolmenek emlékeztetnek a térségben élőkre. Erre az korszakra sokáig egy szervezetlen és törvények nélküli korszakként tekintettek, de az izraeli kutatók szerint ez nem igaz, hiszen legalább száz ember közös, szervezett és megtervezett munkájára volt szükség egy-egy nagyobb dolmen létrehozásához, a több tucat, sőt több száz tonnás kövek megmozdításához, a monumentális építkezésekhez.