A Lago Maggiore, az üdülő fantasztikus panorámája eszményi pihenést ígért a zeneszerzőnek… nagyjából egy hétig. Ezt követően úgy érezte, hogy teljesen kipihente magát és bár leplezetten, de tagadhatatlanul unatkozott. Az étkezések után „véletlenül” zsebre tette a papírszalvétát, és az erkélyen elmerülten írogatott. Pár napig tartott a titkolózás a szalvétákkal, mígnem elárulta, hogy megvonalazva az üdülői levélpapírt kottázni kezdett. A vendégek fokozódó érdeklődéssel figyelték a tevékenységet. Nem sokan láttak addig aktívan dolgozó komponistát. Kiderült, hogy egy négyszólamú kórusmű készül saját, szakrális szövegre.

A közönség lelkesen várta, hogy hallhassák a szemük láttára születendő opust. Kottaolvasók is akadtak a társaságban, akik szívesen megtanulták a művet, hogy egy „világpremier” részesei legyenek. A szopránt egy belgrádi pópa felesége énekelte, az altot egy szicíliai valdens tanítónő, a basszust a lengyel ortodox püspök, a tenor szólamot pedig jobb híján, a zeneszerző felesége vállalta. A házibemutató olyan jól sikerült, hogy a következő vasárnap a templomi istentiszteleten is előadták a művet a szerző vezényletével.

A teljes cikk itt érhető el.