Nem tudom, csak gondolom, feltételezem, vagy talán inkább remélem, hogy idén számos gyülekezetben kínálkozott lehetőség végigjárni helyben, a lehetőségek szabta keretek között készített keresztutat. Egyrészt, keresztény embernek mindig megrázó élmény szembesülni Jézus kínhalálának borzalmával, gondolatban, lélekben átélni a húsvéti eseményeket, közben azonban jó elgondolkodni életről, halálról, kegyelemről, megbocsátásról, szeretetről, s újra és újra átélni a teremtő Isten szeretetét. Másrészt, a tomboló Covid járvány idején egy remek lehetőség, hogy végre felkereshessük templomunkat, akárcsak korábban, amikor vasárnaponként szépen felöltözve elmehettünk istentiszteletre.

Nem volt ez másként a zuglói gyülekezetben sem. S mert – talán látva az igyekezetet – az Úr kegyelmébe fogadta az alkalmat, pompás tavaszi idő várta az érkezőket, akik – eleget téve a kérésnek – 9 és 12 óra között egymás után érkeztek a nagypénteki verőfényes napsütésben.

Lábnyomok irányítottak, jelölték ki az utat, hogy az egyik „állomástól” a másikig merre haladjunk, egyszersmind jelezve, hogy hol várakozzunk, ha esetleg lenne előttünk valaki. Szerencsére voltak előttünk és mögöttünk is szép számmal, hiszen a kezdeményezést örömmel vette a gyülekezet, és aki csak tehette élt is lehetőséggel. Idősek és ifjak egyaránt szívesen keresték fel az eddig Zuglóban még nem látott programot. S miközben utunkat jártuk, legalább távolról üdvözölhettük a szintén maszk mögé bújó, régen látott testvéreket.

A stációk kialakítása megannyi leleményről tanúskodott. Volt, amelyiket egy felöltöztetett kartondobozra tették, máshol kottatartóra helyezett tárgyak utaltak Jézus kálváriájának egy-egy eseményére. Az történéseket a Bibliából vett szakaszok idézték fel, amit neves lelkészeink – Ordass Lajos püspök, Zászkaliczky Pali bácsi, Balicza Iván és Madocsai Miklós – tollából származó gondolatok egészítettek ki. Az egyik helyen pedig például – élve a „terep” adata lehetőséggel – Pilátus hatalmát egy lépcsőre – értsd magasságokba – vezető vörös szőnyeg jelképezte.

A templomot körüljáró út igényes szellemi munkáról, gondos tervezésről, előkészítésről mély belső indíttatásról árulkodott. Mindez a gyülekezet lelkészeinek – Tamásy Tamásnak, Tamásyné Zsókának és segítőiknek szeretetteljes munkáját dicséri.

Nem könnyű ebben a nehéz „templomhiányos” helyzetben a húsvéti események megünneplését megszervezni, hiszen a sok tiltás, korlátozás, tilalom miatt szinte alig vannak személyes részvételt lehetővé tevő alkalmak. Így talán még nagyobb öröm volt a séta, az elmélyülés legnagyobb ünnepünk történetében, a kiszakadás a hétköznapokból s igencsak elkelt a ráhangolódás a megélt istentisztelet és úrvacsora nélküli húsvétra.

Ez az alkalom – mint oly sok más is – az Úr végtelen kegyelméről tanúskodott, hitünk erősítését szolgálta és fennen hirdetve a reményt annak felismerését sugallta, hogy nem kell félni testvér, lehet bármilyen nehézség, jöhet bármennyi megpróbáltatás, nincs okunk az elkeseredésre! Mert az Úr feltámadt! Valóban feltámadt!

Az eseményről egy animált kisfilm is készült, amelyet itt lehet megtekinteni: https://photos.app.goo.gl/YVszQ9mNeZrVSmKKA