Végbement a csodálatos csere – Szarka István esperessel beszélgettünk

Végbement a csodálatos csere – Szarka István esperessel beszélgettünk

Share this content.

Forrás: Fejér Megyei Hírlap, szöveg: Palocsai Jenő, fotó: Fehér Gábor
Fejér megyében az evangélikusság létszámaránya az országos átlag feletti. Jelen vannak a megyeszékhelyen, és az egészen kicsi falvakban is. Most ők is a nagy ünnepet élik, így ezzel kapcsolatban beszélgettünk Szarka István esperessel.

– Hogyan, hányan, hány településen ünneplik az ön nyájában ezt a húsvétot?

– Nálunk tizenhét gyülekezetben 17 lelkipásztor szolgál a 10 ezer lelket számláló gyülekezeti tagság körében. Egyházunk alulról szerveződő presbiteriánus hagyományai miatt nincs kötelező jellegű rendelkezésünk a járványos időszakban való helyes ünneplésre. Egyházunk püspöki tanácsa legutóbb közzétett virágvasárnapi körlevelében mindenkit felelős magatartásra biztatott. Kérték, hogy leginkább az online közvetítéseket preferáljuk az idei ünnepek alatt, és ahol mégis lehetőség kínálkozik a személyes találkozásra, ott lehetőség szerint tartózkodjunk az úrvacsorától, a liturgiánkban szereplő, kézfogással járó pax (békesség) kinyilvánításától. Továbbá nyomatékosan kérik az ország lakosságát, hogy éljenek az oltakozás lehetőségével. E legutóbbi kérdés kapcsán, magam is úgy érzem, ez év májusában nem csupán a gimnáziumokban lesz érettségi vizsga. Most, e különleges év tavaszán egész magyar társadalmunk vizsgázni fog érettségéből. Imádkozom a jó eredményért. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, emberéletek forognak kockán, és ez ellen az egyedüli orvosság a megfelelő átoltottság. Drámai, amikor egy számunkra kedves családtagot, barátot elveszítünk, különösen, ha az ő életük idő előtt véget ér. De épp oly tragikus és messze ható rossz következményei lehetnek annak, ha el sem tudunk köszönni tőlük. De számomra épp olyan drámai az, ha nincs meg bennünk az örök élet távlata. A haza most mindenkitől józanságot és összefogást kíván! Ebből mi, evangélikus hívek is kivesszük a részünket.

– Hogyan segíthet ilyen helyzetben leginkább a hit?

– Szükséges a lelki támogatás, hiszen a világjárvány természetéről, veszélyeiről a most élő generációknak már nincs személyes tapasztalatuk. A családi elbeszélések és a történelemkönyvek viszont nem tudták ilyen drámai elevenséggel elbeszélni e nyomorúságot. Ezért arra, ami most történik velünk, ennek egyéni sorsokat, közösségeket érintő mélységeire, időbeli tartósságára semmilyen formában nem voltunk felkészülve. Azt is megértem, hogy vannak, akik már kezdenek elfáradni, de szívből tudom ajánlani mindenkinek, hogy ezeket a terheket és fáradságokat is vigye oda a velünk sorsközösséget vállalt Isten Fia elé, aki pontosan azért lett emberré, hogy osztozzon életünk minden pillanatában. A fájdalmunkban, életünk mélységeiben éppen úgy részt kíván venni, mint örömeinkben. Ennek tényét őrzik az evangéliumi elbeszélések is. Jézus urunk megváltói működésének első állomása a menyegzői örömünneplés volt, utolsó nagy nyilvános tette a kereszten bemutatott engesztelő áldozata volt. Itt, – ahogy Ézsaiás jövendölt róla, – „a fájdalmak férfija” sorsközösséget vállalt minden szenvedővel. Miközben Krisztus a kereszten haláltusáját folytatta és megküzdött minden egyes lélegzetvételért, közbenjárt értünk, bűnösökért. Erről semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk!
De arról sem, hogy életünk határhelyzeteiben, életkérdéseink során mindig segítenek bennünket a rítusok. Ezért is tudok egyetérteni azokkal a kollégákkal, akik a legszigorúbb óvintézkedéseket betartva, de mégis lehetővé kívánják tenni híveik számára a húsvét személyes megünneplését. Hogy láthatóvá és megtapasztalhatóvá legyen az élet csodája, ami húsvét páratlan üzenetében különösképpen hangsúlyos. Az élet mindig győz a halál felett! Nézzék meg e ragyogó tavaszt! Körülöttünk az Isten teremtett világa erről prédikál. Ez van benne, minden fakadó rügyben, a fagyos talajt is áttörő zsenge medvehagymalevélben. De éppen ugyanez van benne a húsvéti feltámadás csodájában is. Isten nem hagyta fiát a gyalázatban, nem hagyta, hogy az árulásé, az emberi bűnöké legyen a végső szó. Pilinszky oly gyönyörű lényeglátással írta meg ünnepünk üzenetének lényegét Harmadnapon című versében:
Mi is képesek leszünk győzni, de ahhoz előbb bele kell aláznunk magunkat Isten teremtett rendjébe. Nem élhetünk úgy, mintha nem lennénk részesei a biológiai folyamatoknak! Nem élhetünk úgy, hogy nélkülözzük Isten szeretetét, a megbocsátás kegyelmét, és ezt nekünk is gyakorolnunk kell egymás felé!

– Mennyire tudják egyben tartani a gyülekezetet, gyülekezés nélkül?

– Vannak közösségeink, ahol a szabadtéren ünneplik meg a húsvéti istentiszteletet, például Nagyvelegen egy könnyűzenei istentisztelet keretében vagy például Tordason. Másutt, ahol a templomok mérete ezt megengedi, lesznek istentiszteleti liturgikus alkalmaink, például Székesfehérváron és nálunk Bakonycsernyén is. Másutt az internetes közvetítésekre helyezik a hangsúlyt. Tanítási szünetben például sárbogárdi gyülekezetben a fiatalok számára külön online találkozási lehetőséget szerveznek, mert a fiatalok szintúgy igénylik ezt a fokozott odafigyelést és gondoskodást. Egyházmegyénkben minden istentiszteletünket közvetítjük az internet segítségével. A közösségi oldalainkon a távolban élők is részesei lehetnek az együttlétnek. E közvetítésekbe rendszeresen bekapcsolódnak erdélyi, felvidéki vagy a tengerentúl élő testvérek, de volt már olyan is, hogy valaki Dél-Koreából nézte az alkalmat.

A teljes cikk itt érhető el.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!