Eltérő újszövetségi források

Máté evangéliuma szerint Júdás harminc ezüstért árulta el mesterét. Már ennél a pontnál érdemes megállnunk, és belegondolnunk abba, később hogyan is folytatódik a történet. Júdás rádöbben arra, mit tett, és ez arra készteti, hogy visszamenjen a főpapokhoz, majd a lábuk elé dobja a pénzt, és ezt mondja: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el” (Mt 27,4–6). Akár úgy is vélhetjük, Júdás az utolsó pillanatban mint mentőtanú jelentkezik, és bizonyságot tesz Jézus ártatlanságáról. Tragédiája, hogy a főpapokat ez egyáltalán nem hatja meg, ők az üzletet nem hajlandók visszacsinálni.
Tényleg olyannyira velejéig romlott volt Júdás, mint ahogyan be szokták állítani, vagy talán mégsem volt ennyire elvetemült tanítvány? Az evangéliumok egymástól eltérő Júdás-képe legalábbis gyanút ébreszt azzal kapcsolatban, hogy idővel esetleg torzultak a róla írt beszámolók. Valamilyen formában mind a négy evangélium foglalkozik Júdás személyével. Érdekes megfigyelni: minél később keletkezett egy könyv, annál negatívabb képet ad róla. Nagyon jól kifejezi ezt az a jelenet, amelyben egy asszony alabástromtartónyi kenetet önt Jézus lábára. Márk evangélista szerint a kívülállók háborognak azon, hogyan pazarolja a kenetet (Mk 14,3–6), Máté és Lukács evangéliumában a tanítványok zúgolódnak a pazarlás miatt (Mt 26,6–9; Lk 7,36–40), végül Jánosnál, a legkésőbb keletkezett evangéliumban már kifejezetten és egyes-egyedül Júdás méltatlankodik ezen (Jn 12,1–8). Sőt, János tolvajlással is megvádolja őt: „Nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek” (Jn 12,6). Talán e kifejezetten rosszindulatú megjegyzés miatt ábrázolják olykor Júdást úgy, mint aki az utolsó vacsorán egy halat rejteget a háta mögött, amelyet az asztalról lopott… Az időben legkésőbb író János evangélista tehát Júdást már az árulást megelőzően is gyenge jelleműnek és pénzéhesnek mutatja be. Azt lehet mondani, hogy egyre inkább „romlott Júdás sajtója”. És ez a nagyon negatív hang mindvégig meg is marad vele kapcsolatban.
Máté, mint láttuk, ettől eltérő Júdás-képet ad. Nála a főpapokról lepattanó Júdás „a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment, és felakasztotta magát (Mt 27,5). Érdemes belegondolni: Máté evangéliuma nem egy, hanem két ember halálát írja meg. Ez egyszerre a tanítvány és a Mester passiótörténete, ebben a sorrendben. Júdás – ha csak órákkal is – előbb halt meg, mint Jézus, Órigenésztől kezdve szívesen magyarázták úgy, hogy ő meg akarta előzni Mesterét: úgy akart a pokolba jutni, hogy Jézus legalább ott utolérje, és megmentse őt. Walter Jens német író-teológus
A Júdás-ügy című művének egyik utolsó mondata is ezt a szemléletet képviseli: „Ne feledjük: Jeruzsálemben két férfi lógott a fán. Két áldozat volt. Vérmező és Koponyák helye egymáshoz tartozik.” Júdás haláláról egészen eltérően tudósít Lukács, aki az Apostolok cselekedeteinek könyvét is írta. Ő lényegében egy balesetről ad számot, ráadásul nyilvánvalóan Jézus halálát követően. Júdás a harminc ezüstöt itt nem adja vissza a főpapoknak, hanem azon telket vásárol, s ott éri a szörnyű halál. A görög szöveget úgy is lehet fordítani, hogy „arcra bukott”, vagy „fejre állt”, teste pedig középen „meghasadt”, vagy „kettészakadt”, aminek következtében minden belső része kiomlott (ApCsel 1,18).
Különböző korok magyarázóit sokat foglalkoztatta Lukács naturalisztikus leírása. Igen régi vélekedés szerint Júdás lelke a kiomló beleken keresztül távozott. Azért nem a száján keresztül, mert ajkaival megcsókolta Jézust, így az ő gonosz lelke nem távozhatott a Jézus által megszentelt ajkán keresztül.

A teljes cikk itt érhető el.