A Fóti Kántorképző Intézet talán úgy is mondhatjuk, hogy fogalom az egyházban. Egy hely, ahol maradandó élményekkel és minőségi egyházzenei képzéssel lehet találkozni. Nem is csoda, hogy az ott tanulók közül lelkészek és kántorok, elhivatott keresztények kerültek ki és kötődnek ma is Fóthoz.

1989–ben ez az épület adott otthont a Mandák kórus indulásának is. Ifj. dr. Hafenscher Károly szilveszterre Fótra hívta a nyári kórusok tagjait, hogy közösen ünnepeljék az új évet. A találkozó olyan jól sikerült, hogy a résztvevők úgy döntöttek, hogy ezt többször meg kell ismételni. Lényegében ekkor született az elhatározás, hogy létre kéne hozni, el kéne indítani a kórust.

Eleinte csak két-három havonta jöttek össze az ország minden részéből a tagok, majd 1992 őszétől már havi rendszerességgel folytak a próbák. Így jött létre a Mandák kórus, melynek tagjai fiatal kántorok, kántorjelöltek, később lelkészek és lelkes, aktív gyülekezeti tagok lettek.

Most azonban nemcsak a kerek évforduló a fontos, hanem az is, amit ebben a negyedszázadban a kórus képviselt. A kezdetben ifj. dr. Hafenscher Károly, majd dr. Balás István vezetése alatt működő „éneklő gyülekezet” ugyanis már a kezdetektől, mintegy hitvallásként nem a dicsőségre tört, hanem dicsőséget szerzett. Nem nagy hangversenytermeket kívántak meghódítani, nem a hírnevüket kívánták öregbíteni, hanem felismerték azt a küldetést, hogy olyan gyülekezetekhez is el kell menniük, ahol a zene, az egyházzene új utakat, missziót tölthet be.

Így történhetett – mint ahogy Balás István fogalmaz –, hogy „a ma negyven tagú ifjúsági énekkar igazi közösséggé formálódott: szeretik egymást, szeretnek énekelni, s szeretik a fokozatosan bővülő repertoár darabjait is.”

Pedig ez korántsem lenne egyértelmű, ha arra gondolunk, hogyan épül fel a kórus. Tagjai az ország különböző pontjain laknak, így a próbák, a közösség létrejötte és fennmaradása nagy húzó erővel kellett, hogy bírjon.

„A világon talán nincs másik példa arra, hogy egy kórus tagjai havonta csak egyszer – az ország minden részéből saját költségükön utazva – összegyűlnek, hogy együtt lehessenek és kórusműveket tanuljanak. Nem hetente kétszer, hanem havonta csak egyszer! Épeszű szakmabeli e hír hallatán csak egyet mondhat: egy ilyen kórus törvényszerűen és villámgyorsan megbukik. Ez így is van. Másutt. De nincs így, ha a Mandák kórusról van szó” – fogalmaz a karnagy.

S hogy mennyire így van ez, azt a jubileumi hangverseny hallgatósága a zuglói evangélikus templomban meg is tapasztalhatta. Az egyházzene tiszta és őszinte felcsendülése, az egyházzenei korszakokat bemutató kisebb és nagyobb lélegzetű művek ugyanúgy repertoárra kerültek.

Így hallható volt többek között Kodály Zoltán Ádventi ének-, Heinrich Schütz Die Himmel erzählen-, Felix Mendelssohn Richte mit Gott-, William Byrd Agnus Dei-, valamint Wolfgang Amadeus Mozart Misericordias Domini című műve ugyanúgy, mint Johann Sebastian Bach Jesu meine Freude motettája is. A dr. Balás István és Szüts Apor vezényletével előadott kórusművek mellett orgonán Németh Csaba és Balás Dóra működött közre.

És hogy mit kívánhatunk az ünneplő és ünnepelt kórusnak? Az előadás és kitartó huszonöt év munkája alapján csak azt, hogy szüntelenül megújuló erővel folytassák útjukat, vigyék az egyházzene által az Ige üzenetét határon belül és azon túl továbbra is hasonló, szűnni nem akaró lelkesedéssel és minőséggel.