Együtt imádkozott a budapesti lelkészkörrel és gyülekezeti munkatársakkal a Szilágyi Dezső téri Református Egyházközség gyülekezeti termében.

Megtudtuk tőle, hogy a koreai keresztyénség relatíve fiatal, mintegy 130 éves. A japán és a kommunista megszállás alatt sokat szenvedtek a hívők. Ő maga keresztyén szülők gyermeke. Kilencen voltak tesvérek. Mindennap reggel és este családi áhítatokat tartottak. Édesanyjuk minden alkalommal, mindegyik gyermekéért név szerint imádkozott. Iskolában a tanár három éven keresztül minden hétfő reggel megverte, mert gyülekezetbe járt vasárnaponként. Sokan börtönben töltöttek hosszú éveket. Lelkészük ott halt meg. A lelkipásztor utódja is börtönből szabadult. Amikor prédikált, láthatta a gyülekezet, hogy hiányzik az egyik ujja. Mivel nem tagadta meg hitét, időnként egy-egy percet levágtak az ujjából.

Dél-Koreában ma szabadságban terjed az evangélium. Erős, aktív, evangelizáló gyülekezetek működnek. Legtöbben minden reggel ötkor templomaikban imádkoznak, és péntek este is összejönnek a hívők imádkozni. Sokan egész éjszaka együtt maradnak.

A gyülekezetek önellátóak. A tagok 70 százaléka tizedet ad, és minden jelentős családi és egyéb esemény kapcsán hálaáldozatként adakoznak. Ezért is tudnak több ezer misszionáriust támogatni.

Ma 170 országban 28 ezer koreai misszionárius működik. Nagyon vágyódnak az észak-koreai határ megnyitására. A diktatúra előtt háromezer gyülekezet működött az északi országrészben. Ezek mára megszűntek, de a déli gyülekezetek készek arra, hogy a remélt változás után megkeresik ezeket a helyeket és kész stratégia alapján segítik az egyház feltámadását.