Ahogy telnek-múlnak az évek, a felnőtt emberek egy része azt tapasztalja meg, hogy az adventi időszakban a sok elintéznivaló, a munkahelyi évzárás fokozódó nyomása és az ünnepi hangulat tökéletes megteremtésére való törekvés kiöli az igazi örömöt a karácsonyból. Nincs ez másképp a keresztényekkel sem; bár a Megváltó születésére készülünk ebben az időszakban, csendre és elmélyülésre a gyülekezetekben is kevés is idő jut a gyerekműsorok, jótékonysági koncertek, adventi kézműveskedések sűrűjében. Ez még az egyszeri gyülekezeti tagoknak is fokozott terhelést jelenthet, nemhogy a lelkészeknek, akik számára az év legsűrűbb és elvárásokkal leginkább terhelt időszaka a karácsony. Ugyanakkor mindannyiunkban él a vágy, hogy újra olyan várakozással és örömmel tudjunk Jézus Krisztus születésére készülni, mint gyerekkorunkban. Talán nem lehetetlen meglelni a boldog és nyugodt pillanatokat a legnagyobb hajtásban sem, feltéve, ha néhány apróságra odafigyelsz.

1. Legyen én-időd!

A karácsonyban a legszebb és legkülönlegesebb dolog, hogy ilyenkor kiemelten sok időt szánunk egymásra. Megpróbálunk örömöt szerezni a családunknak, ilyenkor még jobban felfigyelünk az elesettekre, jótékonykodunk és adakozunk. A gyülekezetekben minden korosztálynak igyekszünk alkalmat szervezni, hogy mindenki megtalálhassa a neki megfelelőt. Ugyanakkor könnyen az lehet az érzésünk, hogy az ünnep elérkeztére a végletekig kifacsar minket a mások igényeire koncentrálás. Karácsonykor még nagyobb szükségünk van az egyéni elcsendesedésre, az Istennel és önmagunkkal töltött időre. Ez az, ami erővel és energiával tölt fel bennünket a kihívásokhoz, addig másoknak sem tudunk adni, amíg mi magunk nem töltődtünk fel. Zsúfolt időszakokban erről a legkönnyebb lemondani, de ennek hiányát is érezzük meg legjobban.  Akár karácsony napján is keljünk fel hamarabb, hogy mire másokkal együtt ünnepelnénk, előtte legyen meg az Istennel töltött személyes ünnepünk is.

2. Ünnepelj a családoddal!

Talán triviálisnak tűnik, hiszen általában mindenki a családjával ünnepel karácsonykor. Csakhogy az együtt töltött idő nem mindig számít ünneplésnek. Mert a valódi ünneplés túlmutat a dekoráción, ajándékokon és emelkedett hangulaton. Ilyenkor sok család elmegy a templomba, hogy részt vegyen a karácsonyi istentiszteleten, pedig valójában a közös ünneplés nem áll meg ennél az egy óránál. A templomi keretek valóban nagyon szépek, de miért kéne ezt csak a templomban megélnünk? Már adventben elkezdődhet a közös készülődés Jézus Krisztus születésére. Közös imádsággal, a születéstörténet egy-egy részletének elolvasásával lélekben is együtt ünnepelhetünk a családunkkal.

A további javaslatokat a KötőSzó blogon olvashatják el.