„6. Hegyvidéki Evangélikus Nap”- hirdette a plakát és a molinó már hetekkel korábban a Kék golyó utcában megfordulóknak. Igen, idén hatodik alkalommal szerveztük, rendeztük meg gyülekezetünkben azt a programot, mellyel a kerület evangélikusait és természetesen gyülekezetünk hűséges tagjait szeretnénk évről-évre megszólítani, hitükben megerősíteni, közösségi élményekben gazdagítani. A program idén is nagyon színes volt, minden korosztály megtalálta benne azt, ami számára töltekezést, új élményt, megerősítést adhatott.

Korábban szombati napokra koncentráltunk, amikor a programot szerveztük, de tavaly arra gondoltunk, miért ne lehetne ez egy kibővített, különleges istentisztelet? Idén már nem volt kérdés, hogy ez alkalommal is vasárnap délelőtt 10 órára gyülekezünk. Megtöltöttük a templomot, mint egy nagy egyházi ünnepen, és a harangszót követően Halleluja ének csendült fel, a gyülekezeti énekkart hallgattuk áhítattal, s egy bensőséges, megszólító, énekkari szolgálatban is gazdag istentisztelettel nyitottuk meg a napot. Itt még együtt voltak kicsik és nagyok, olyan megható volt látni az oltárnál állva, ahogy idősek ülnek a megszokott helyükön, kicsinyek fészkelődnek az első sorokban, ifisek és konfirmandusok „lógnak” a karzaton. Együtt volt a csapat. Együtt figyeltünk a béna meggyógyításának történetére, kicsit olyan füllel, hogy meghalljuk, ebben a történetben nem az a csoda, hogy a beteg meggyógyul, hanem hogy bűnök bocsánata történik. Ahogy a mi életünkben sem az az igazi csoda, ha betegségből gyógyulunk, hanem az, ha a bűn többé nem választ el Istentől. Halld hát az örömhírt, Jézus szava nekünk is szól: Megbocsáttattak a te bűneid! Kelj fel, és járj! Járj új életben!

A nap további részében szétszéledtünk. De csak a kertben és az épület különböző pontjain, ahol párhuzamosan folytak a programok egészen fél kettőig, amikor az istentisztelet záró, úrvacsorai részére került sor. A gyülekezet megtartó erejéről Süveges Gergő újságíróval, televíziós műsorvezetővel beszélgetett Keczkó Pál lelkész. A kisgyermekek részére Róka Szabolcs népzenész, mesemondó tartott interaktív játékos foglalkozást, „A pórult járt farkas” című mesét dolgozták fel együtt nagy kacagások kíséretében. Eközben a csendes alagsorban láthatatlan színház várta a fiatalabb, tinédzser korosztályt, és rajtuk kívül minden érdeklődőt is.

Később a LIFT! zenekar hátborzongatóan szép muzsikáját hallgattuk a templomban, ezalatt pedig a kézműves foglalkozáson csodálatos gesztenye ékszerek, füzérek készültek. Az udvaron légvár, trambulin szórakoztatta a fiatalabb generációt, sőt a 426. Szenczi Molnár Albert Cserkészcsapat tagjai is segítettek a kisebbek játékos foglalkoztatásában.

Fél 2-kor ismét megszólalt a harang, és a LIFT! zenekar új dalait hallgatva újra megtelt a templom. Közös gyónás és feloldozás után egy közösségként részesült a gyülekezet minden tagja az úrvacsorában, vagy személyes áldásban.

Az égiek még azt is megengedték, hogy közös ebédünket a templomkertben, ragyogó napsütésben fogyasszuk el, és később még az utolsó pad is szárazon kerüljön vissza a helyére. Délután öt óra tájban kinéztem az ablakon. Minden csendes volt, néhány árva gesztenye hevert a fűben, amit nem szedtek össze a gyerekek, vagy azóta hullott le. A légvár helyén laposan oldalra feküdt a fű, és csendes eső áztatta. A tanévet kezdő, ünneplő gyülekezet rég hazatért otthonaiba, én pedig abban a reményben húztam vissza a függönyt, hogy sokakhoz, sokak füléhez és szívéhez jutott el az üzenet: Megbocsáttattak a te bűneid! Kelj fel, és járj! Járj új életben!