Az istentisztelet most is, mint mindig szívhez és Istenhez szóló dicsőítő és ifjúsági dalok éneklésével kezdődött, amelyek segítenek az Istennel való találkozásra ráhangolódni. 

Az igehirdetés alapigéje: Lukács 5, 1-11 volt. Lénárt Viktor prédikációja arról szólt, hogy az emberek nagy része sajnos nem ápol élő kapcsolatot Istennel és Jézussal, s így nem is tudják meglátni és követni a Szentlélek útmutatásait. Ennek következtében saját fejük után mennek, a saját útitervüket követik. Nagyon sok emberre jellemző az is, hogy rengeteg mindent sűrítenek az életükbe, számtalan dolgot tesznek bele a napjaikba, s azokat minél gyorsabban szeretnék megcsinálni, átélni, letudni. 

Mi emberek, csak nagyon ritkán, vagy szinte sohasem állunk meg elgondolkodni azon, merre megy az életünk? A gépek megjelenése és elterjedése előtt rettentő nehéz volt az élet és a megélhetés, ám ennek ellenére az embereknek mégis volt idejük egymásra, s arra, hogy élő kapcsolatot tartsanak fenn Istennel! Most, a régi időkhöz képest sok szempontból sokkal egyszerűbb az élet, ennek ellenére mégis elvesznek az igazi kapcsolatok és az emberiség iszonyatos sebességgel igyekszik valahová, ahogy a történet szerint Charles Darwin egyik kortársa is, aki egyszer sietve beszállt egy lovas hintóba, s azt mondta a kocsinak: „Hajtson gyorsan!” Egyszer csak azt látta, hogy nem ismerős a hely amerre járnak. Kérdi az utas: „Hova megyünk?” Válasz: „Nem tudom, de nagyon gyorsan.” 

Jézus azért is jött, hogy kapcsolatba lépjen velünk, ahogy a tanítványokkal is. Viszont nem azért lép be az életünkbe, hogy használja a képességeinket vagy a tárgyainkat. Jézus értünk jött, azt szeretné, ha az egész életünket odaadnánk Neki! Ha akkor és azt cselekedjük, amit Jézus mond nekünk a Szentlélek által, akkor meggazdagít minket a jó cselekedetekre. 

A tanítványok megrettentek, mikor látták Jézus csodatételét, hogy roskad a háló és süllyednek a hajók a hatalmas fogástól. Jézus azonban megnyugtatta őket, hogy azért jött el hozzájuk, hogy hagyjanak fel az életből a halálba való halászással. Ő azt szeretné, ha az embereket halásznák a halálból az életbe! 

Lénárt Viktor kiemelte, hogy nehéz igazi szeretetteljes cselekvő hitre jutni, hiszen a példázatban szereplő Simon Péternek az elhívása után is óriási bukásai voltak a hit terén. Mesélt egy bátorító példát az igazi hitről. A történet egy keresztény indiai fiúról szólt. Ezt a 12 éves fiút elrabolták és sok felnőtt ember 12 órán át kínozta és verte. A válogatott kínzásoknak és veréseknek az volt a célja, hogy a fiú tagadja meg Jézus Krisztust és az Istent. A gyermek azonban mindvégig kitartott hitében, s életben maradt. Ez a jó példa adjon nekünk bátorságot a megálláshoz, életmódunk lassításához, a hitünk építéséhez és megéléséhez.

Az úrvacsora után néhány finom falat várta a kertben az összegyűlteket, hogy az istentisztelet kellemes baráti beszélgetésekkel záródhasson.

Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a következő KÖSZI Megálló istentiszteleten, melyet minden páros vasárnap 17 órától tartunk a Józsefvárosi Mandák Mária Evangélikus Gyülekezeti Házban. 

­­­***

Honlapunk a www.koszi.net oldalon érhető el, ahol az érdeklődők tájékozódhatnak az aktuális programjainkról is.

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról.

Kedveld a KÖSZI-t a Facebookon:

https://www.facebook.com/keresztenyonkentesek

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) által szervezett 61. Megálló istentisztelet a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal és a Józsefvárosi Mandák Mária Evangélikus Gyülekezeti Házzal együttműködésben valósult meg.