A csatában délután még élve látták Petőfi Sándort, de további sorsát máig homály fedi. A halott költőről egy bizonyos August von Heydte osztrák őrnagy tanúskodott több évtizeddel később. Fogoly tisztek tanúvallomásukban „egy alacsony termetű, vézna, sárgás bőrű, szakállas, mellén átszúrt felkelőt” Petőfivel azonosítottak. A holttest mellett találtak egy Bemhez írt jelentést is a honvédcsapatok állásáról. A történészek és kutatók mai véleménye szerint Petőfi Sándor 1849. július 31-én elesett a segesvári csatában. Mások ezt vitatják, szerintük hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halált halt.

Az egykori pápai diák (akiből Pápán lett Petőfi, itt vette fel ezt a nevet!) eltűnésének-elhunytának kerek 170. évfordulónapjának délelőttjén, 2019. július 31-én, szerdán a pápai Petőfi-hagyományokat őrző és ápoló Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) koszorúelhelyezéssel egybekötött irodalmi félórát tartott annál a pápai Gyurátz Ferenc utcai épületnél, ahol először lakott Pápán Petőfi Sándor unokatestvérével, Orlai Petrich Somával 1841 tavaszán.

Abban a reményben helyezték el a 170. évfordulós emlékkoszorút a jelenlévők, hogy itt, vagy az Ó-kollégium melletti házban egyszer majd megnyílhat egy önálló pápai Petőfi-emlékmúzeum. A Gyurátz Ferenc utcai Petőfi-ház udvarán egybegyűltek először Horváth Lászlóné egyleti önkéntes és Varga Árpád tanár-költő versmondását hallgathatták meg, majd Kerecsényi Zoltán, az EpVE ügyvivője, önkormányzati képviselő osztotta meg Nagy László (1925-1978) Kossuth-díjas költő Petőfivel kapcsolatos gondolatait, illetve mondta el emlékbeszédét.

A beszédet itt olvashatják el.