Krisztusban Kedves Testvéreim!

Krisztus szeretete szorongat minket (2Kor 5,14)! Nagy igazság van ebben a – Pál apostol Korintusiaknak írt második leveléből vett – versben, amely a keresztények egységéért tartott idei imahét ihletője.

Az európai kereszténység történetére a megosztottság fájdalmas időszakai, a kölcsönös ítélkezés vagy akár erőszak nyomja rá bélyegét. Miközben néhány felekezet a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója megünneplésére készül, ismét visszaemlékezünk nehéz múltunkra. Emlékezni ezekre az eseményekre, szembenézni történelmünkkel értékes alkalom arra, hogy megújítsuk a sebek begyógyítása és a megosztottság legyőzése iránti elkötelezettségünket. Krisztushoz fordulunk, aki kiengesztel Istennel minden népet és a teremtett világot, hogy vezessen minket e feladatunkban. Alázatos hálával a kapott ajándékért, szavainkon és tetteinken keresztül munkálkodjunk a kiengesztelődésért.

Ma azt is ünnepeljük, hogy növekszünk az együttműködésben és a fontos teológiai párbeszéd művelésében. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája 45 éve működik együtt a vegyes bizottságon keresztül különféle, közös érdeklődésre számot tartó témákban. A földi szenvedésben és örömben való osztozás is egyesít minket. Az utóbbi időben ez a kapcsolat megerősítette a romák iránti szolidaritásunkat, az ökológiai igazságosság iránti elkötelezettségünket és a Krisztus Testének egységéért való imádságot.

Az az összetett válság, amellyel Európának és a szomszédos országoknak szembe kell nézniük, még közelebb hoz minket egymáshoz. Európában és Európán túl mindenki életét érintik a háborúk és a konfliktusok, a politikai bizonytalanság, a migráció és a gazdasági kihívások, az anyagi és spirituális szegénység. Ezzel a válsággal ugyanakkor a remény is elér hozzánk. Együtt tanúskodhatunk Krisztus kiengesztelő szeretetéről a teremtett világ megőrzésén, a szegényekkel való szolidaritáson és Isten népe méltóságának védelmén keresztül.

A párbeszéd révén mélyítsük el egymás kölcsönös megismerését. Közös tanúságtételeken és tetteken keresztül építsünk hidakat. Az imádságon keresztül tanuljuk meg felismerni a Szentlélek művét. Lehet, hogy a követendő út nem tűnik mindig világosnak vagy egyszerűnek, de hordozzuk mindig a szívünkben azt az igazságot, hogy „Krisztus szeretete szorongat minket”.

Sankt Gallen (Svájc)/Brüsszel (Belgium), 2017. január 18.