Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak – vetette papírra forradalmi hevületében Petőfi Sándor, aki talán nem gondolta, hogy körülbelül száz esztendő elteltével ezek az utódok a szülőföldjükről való menekülésre kényszerülhetnek, vagy idegen kultúrába történő beolvadás lesz a sorsuk. Az említett leszármazottak példájához hasonlóan tűnnek el – igaz, szép lassan – a Felvidék magyar temetői, bár akadnak olyan magánszemélyek, akik nem törődnek bele a visszafordíthatatlanba. Ilyen Görföl Jenő kultúraszervező, a felvidéki honvédsírok kutatója és Kostelníkné Zwilling Astrid, a lőcsei evangélikus temető emlékének lelkes ápolója is.

A teljes cikk itt olvasható el.