– Megítélésem szerint a díjat a bonyhádi gimnázium kapta, így én szívesebben beszélnék az ottani munkáról – mondta Ónodi Szabolcs beszélgetésünk elején, amelynek eredeti célja egy őt bemutató portré készítése lett volna. Ebből is látszik, hogy a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium nyugalmazott igazgatója számára most is a gimnázium az első.

Feleségével az Alföldről kerültek a Völgység fővárosába, ahol rendkívül jól érezték magukat. Ennek pedig az az oka – mint azt külön kiemelte –, hogy nagyon tehetséges náció lakja ezt a vidéket: ha a gyerekeket komolyan veszik, akkor szárnyalnak.

Ezt eleinte testnevelő tanárként, az atlétika területén tapasztalta meg, ahol sorban jöttek az eredmények. Hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy mind a diákok, mind a szülők jól motiválhatóak voltak, így a tárgyi feltételek javítására mindig találtak partnert, és a felkészülés feltételei is folyamatosan javultak.

Több szervezet munkájában vesz részt
Nyugdíjba vonulása óta is hasonlóan mozgalmasan telnek a napjai, hiszen számos korábbi társadalmi szerepvállalása megmaradt. Folytatja a munkát az olimpiai bizottságban, az országos egyház oktatási bizottságában, két középiskola igazgatótanácsában tevékenykedik, Bonyhádon presbiteri feladatokat lát el, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületében is rendszeresen kap munkát, aktív szerepet vállal a megye testnevelőinek szakmai programjaiban és vezeti a Bonyhádi Borbarát Kört.

Az igazgatói székbe pályázat útján, 1999-ben került. A gimnázium akkor már hetedik éve az evangélikus egyház fenntartásában működött. Nagy szabadságot élveztek, de egy kicsit magukra is maradtak, felügyelet nélkül. Az ember pedig természeténél fogva hajlamos belealudni a kényelembe, velük is ez történt. Aztán egyszer csak azt vették észre, hogy egyre kevesebb a jelentkező. Kezdeni kellett hát valamit. Összeültek a tantestülettel, ötleteltek, és egy teljes paradigma váltást fogalmaztak meg. Ennek pedig elsődleges pontja az volt, hogy a gyerekek hosszú távú érdeke mindenek felett áll. A megvalósítás folyamata természetesen küzdelmes volt.

– Elhatároztuk, hogy a gimnáziumba csak felvételivel juthassanak be a gyerekek, de ha valakiről egyszer megállapítjuk, hogy alkalmas, akkor utána nincs buktatás – idézte fel. A második elégtelen után az osztályfőnökkel, a harmadiknál az igazgatóval, a negyediknél minden szereplővel – a szülő, a nevelő, a gyerek, az igazgató – összeültek. Utóbbi alkalommal írásos szerződést kötöttek arról, hogy kinek mit kell másként tennie annak érdekében, hogy javuljon a diák teljesítménye. Fél év múlva megnézték ki hibázott, ki nem tartotta magát a leírtakhoz, és gyakran kiderült, hogy nem lehet mindent a növendék nyakába varrni.

Régi hobbija a borászkodás
Pincehelyen van egy 600 öles telkük, amelyet betelepítettek szőlővel, présházat építettek rá. Feleségével ott töltik idejük jelentős részét kora tavasztól késő őszig. Csak fehér szőlő fajtákat ültettek, mivel azzal a szüret gyorsabban lebonyolítható, és ez fontos szempont volt. Mivel a hegyoldalban utolsóként telepítettek, látták a többieknél, hogy mely fajták érzik igazán jól magukat. Így olaszrizling, chardonnay, cserszegi fűszeres, rizlingszilváni, sárgamuskotály került a telekre. Amikor már minőségi szőlő termett, elkezdett borászkodni. Minden szakirodalmat elolvasott, amire pedig a könyvekből nem kapott választ, azt a nagyobb szakemberektől kérdezte meg. Egyre jobb nedűik lettek, amelyeket versenyeztettek is. Kétszer nagydíjat nyertek Szekszárdon, egyszer olaszrizlinggel, egyszer pedig sárgamuskotállyal. II. János Pál magyarországi látogatása során pedig a pápai protokollban is szerepelt a boruk.

Kialakult a gyakorlat, hogy a 10. osztályban elő érettségit szerveznek a diákoknak. Egyszer az egyik osztály elég gyatrán teljesített. A kollégák pedig azt mondták, ezeket a fiatalokat ennyi órában nem lehet megtanítani. Jó – mondta ő – akkor nekik tíz napos korrepetálást biztosítanak a nyári szünetben bentlakással, teljes ellátással. Nem volt olyan szülő, aki ne engedte volna el a gyerekét. Nyár végén pedig újra vizsgáztak a növendékek. Ez olyan egyedi példa volt a kollégák és diákok számára is, amelyre többször nem is volt szükség.

Hogy ne vesztegessenek egy fél évet a beérkező gyerekek a beilleszkedéssel, több módszert is kidolgoztak. A kollégák „eléjük mentek” az általános iskolákba. Tantestületi határozat született a leendő gimnazisták felkészítő tanárainak erkölcsi elismerésére. Megalapították a Lehr András-díjat azon felső tagozatos tanárok számára, akik kiemelkedő munkát végeztek a tanulók felkészítése terén. Ezen kollégákat felkérték a felvételi bizottságban való részvételre is.

Keretek közé kellett szorítani a szecskáztatást. Megmondták, a felsőbb éveseknek, hogy bármit csinálhatnak a jó ízlés határain belül három feltétellel: csak világos nappal, csak a gólyák osztályfőnöke jelenlétében, csak az iskola területén belül. Három hetet kaptak a végzősök arra, hogy segítsék a beilleszkedést, ezen időszak lezárásaként került sor a befogadás szertartására. Ennek az lett az eredménye, hogy nagyon szellemes ötletek születtek, a régebbi és az új diákok egyaránt jól érezték magukat.

Jó fogadtatása volt annak, hogy az elsős gyerekek félévkor meghívhatták a legkedvesebb általános iskolai tanárukat, településük polgármesterét, megmutathatták nekik hol tanulnak,hol laknak.

Összességében az volt a cél, hogy a tanulók belakják a gimnáziumot, érezzék hogy részei annak.

Idővel azt vették észre a tantestülettel, hogy egyre jobban érzik magukat a gyerekek, egyre jobban teljesítenek. Ebből viszont adta magát, hogy az eredményeiket el kellene ismerni valamilyen formában. Május utolsó hétvégéjén igazgatói álló fogadást tartottak, ahova az iskola 100 „legjét” meghívták: ötven tanulót a tantestület, ötvenet pedig a a diáktársak javasoltak. A meghívottak pluszban két főt is hozhattak magukkal. Ezen a napon nem hangozhatott el a de szó, csak pozitív megerősítést kaphattak az ifjak.

Gyakran fogadnak vendégeket Pincehelyen
Mivel a 600 öl több bort ad, mint amennyi a családi szükséglet, így bőséges társaságot tudnak fogadni és jól tartani. Visszatérő nagy programokat szerveznek a tanyára: májusban egyetemi évfolyamtársakkal találkoznak, június első hétvégéjén a megye testnevelőivel zárják a tanévet, ezután jön a borbaráti kör találkozója, majd a rokonoké. Családi vállalkozásban oldják meg a szüretet, és ezen felül vannak spontán szerveződések is. Most éppen az atlétikai szövetség teljes vezérkarát látták vendégül. Amikor befejeződnek a borászati munkák, akkor a feleségével ketten fel is ássák a szőlőt, ami bizony jó kondícióban tartja őket.

Magiszterré fogadták azokat a diákokat, akik bármely tantárgy esetében az első tízbe kerültek az OKTV-n. Ünnepélyes keretek között tanársegéddé avatták őket, és jogosultakká váltak arra, hogy a fiatalabbaknak órarészt, vagy órát tartsanak szaktanári felügyelettel. Ballagáskor név szerint minden diáktól elbúcsúztak a csak rá jellemző szellemes szöveggel. A kiemelkedő diák teljesítményeket pedig Lotz János díjjal jutalmazták. És még számos változtatás eredményeként érték el, hogy többszörös túljelentkezés lett, és egyre távolabbi helyekről is érkeznek diákok.

Természetesen nekik, a szaktanároknak is meg kellett újulniuk. Megteremtették a feltételeit annak, hogy bejárhassák az ország legjobb gimnáziumait és tapasztalatokat gyűjtsenek. Ónodi Szabolcs, igazgatóként is azt vallotta, hogy csak a jó hangulatban levő pedagógusok tudnak jó hangulatú órákat tartani, ami összegződve jó hangulatú iskolát eredményez. Ez az alapja annak, hogy a diákok képességeik szerint teljesítsenek. Az elégedett diák és szülő a legjobb propagálója az iskolának.

Eljutottak a 400-tól a 600 feletti létszámig, a 80-90-től a 300 kollégistáig, Az anyagi erőforrások növekedését a növekvő diák létszám hozta. A tantestülettel úgy döntöttek, hogy ezt ne éljék fel, hanem a tárgyi környezet javításával gazdagításával a jövőt építsék. Így lett az intézményi telek nagysága 1,7 hektárról 4,6 hektár, a 200 négyzetméteres tornateremből 2000 négyzetméteres atlétikai centrum, így lett szökőkút az udvaron és így lett japán kert a pihenni vágyók számára. Hozzátette: Isteni gondviselés nélkül azonban mindez nem valósulhatott volna meg, miközben a fenntartó abszolút bizalmát végig élveztük, amiért hálával és köszönettel tartozunk.

Madáretető remekek kerülnek ki asztalos műhelyéből
Amikor vége van a „szőlő szezonnak”, akkor begyújt az asztalos műhelyében és elkezdi legyártani az év közben érkezett megrendeléseket. Készül hokedli, asztal, ablak, és a sort még hosszan lehet folytatni. Ha a megrendeléseknek eleget tett, akkor saját tervezésű madáretetőket gyárt, igazán profi darabokat. Egyre több kertben várja már a környéken Ónodi-féle kis etető-itató kuckó az égi vándorokat. Közben „beesnek” a barátok, a volt kollégák is, beszélgetnek kicsit a jó fenyő illatban. Ez már csak azért is könnyen megy, mert közvetlenül a gimnázium mellett laknak, és persze több módon is mindig részei maradnak annak.