Ezalól nem vagyunk kivételek mi, az egyházi szolgálatban állók, a lelkészek sem. Hivatásunkból következik, hogy a vasárnapok és az egyházi ünnepek nekünk eleve „munkanapnak” számítanak. Az életrendünk annyira azért nem fordított, mint ahogy néhány naiv és a lelkészi életet irigykedve szemlélő ember gondolja, akik szerint munkánk annyiból áll, hogy meg kell tartani vasárnap azt az egy istentiszteletet…

A valóság az, hogy lelkészeinkre rengeteg feladat, munka és lelki felelősség nehezül. Helyileg vannak ugyan eltérések, és a kollégák között is adódnak különbségek, de a hivatásukat komolyan vevő lelkészeknek annyi dolguk van, hogy azt a hét összes napjába sem könnyű belepréselni. Püspökként örömmel tölt el, amikor látom a hivatásukat komolyan vevő kollégák munkáját. Ugyanakkor aggaszt, hogy némelyikük mennyire belefeledkezik a munkájába, és nem is gondol arra, hogy a pihenőnapot neki is fontos volna megtartani.

A feladatok sokaságának spiráljában az ember úgy érezheti, a pihenés nem fér bele a szűkre szabott időbe, mert akadályozza a munka elvégzését. Az élet ezt nem igazolja vissza. Sokszor éppen a pihenés hiánya tesz bennünket a munkában is fásultabbá, lassúbbá, figyelmetlenebbé és ingerlékenyebbé.

A pihenés minden becsülettel dolgozó ember, így a lelkészek számára is elemi szükséglet. A teremtő Isten, aki az ember legjobb ismerője, már a teremtés hajnalán figyelmünkbe ajánlja és elénk is éli saját példájával a munkavégzés és a töltődés egészséges ritmusát. „A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.” (1Móz 2,2–3)

Érdemes felfigyelni arra is, hogy a nyugalmat, a pihenést mint a regenerálódás lehetőségét a bibliai útmutatás szerint nemcsak az embernek, de az akkor csak félig embernek számító rabszolgáknak, sőt még az állatoknak és a földnek is biztosítani kellett.

A Tóra a szükséges éjszakai pihenés mellett nemcsak a hetedik napnak a nyugalom napjává tételét írta elő, hanem rendelkezett a hetedik esztendőkről is. A földet például hat éven át művelhették, a hetedikben azonban pihenőévet kellett neki adni, és még a föld is jobban termett a „pihenés” után. A mózesi törvények között olvasunk továbbá a hétszer hét, vagyis negyvenkilenc évet követő sabbátévről, más szóval szent évről is. Az erre vonatkozó rendelkezések között szerepel a rabszolgák felszabadítása, az adósságok elengedése, a rendezetlen ügyek rendbetétele. „Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgy, hogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen. Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte. Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez.” (3Móz 25,8–10)

Nagyon fontos felfedezni és komolyan venni a bibliai útmutatás célját. Embernek, állatnak és földnek, minden élőnek szüksége van arra, hogy a gondok, a feszültségek nyomása alól időszakonként felszabadulhasson, és letehesse a terheit. Fontos, hogy meglássuk és komolyan vegyük: ez az Isten akarata!

Nem lehet és nem érdemes a terheket, a gondokat, a rendezetlen ügyeket a végtelenségig hurcolni. Tudatos rendszerességgel naponta, hetente, hét- vagy ötvenévente le kell tenni és el kell engedni a sérelmeket, a konfliktusokat, a feszültségeket, a tartozásokat, mert különben beleroppanunk.

Isten a hetedik napot nem egyszerűen munkaszünetül, hanem regenerálódásra, erőgyűjtésre és feltöltődésre is adta. Ezért kell ezt a ritmust újra felfedezni rohanó világunkban, akkor is, ha ennek fontosságát nem mindenki látja be. Valószínűleg adminisztratív eszközökkel – mint amilyen a vasárnapi üzleti zárvatartás kevéssé megértett kísérlete volt – nem lehet ezt elérni. Belülről kellene ráébrednünk arra, hogy Isten jót akar nekünk. Az ünnepnapok megtartására és megszentelésére, a munka és a rohanás közepette a nyugalom, a pihenés és a feltöltődés fázisainak megteremtésé- re nekünk, törékeny, fáradékony embereknek valóban szükségünk van.

Így kívánok valamennyi olvasónknak – megkülönböztetett szeretettel lelkész testvéreimnek – a nyári időszakban nyugalmat és feltöltődést adó pihenést, terhektől való felszabadulást, hogy legyen elég erőnk az előttünk álló útra!  

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 31. számában jelent meg, 2016. augusztus 7-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.