Nagypénteken nemcsak a nap sötétül el délidőben, nemcsak a kősziklák repednek meg, és nem is csak a templom kárpitja hasad ketté, hanem Isten maga is mintegy kifordul isteni mivoltából, mert a Golgota keresztjén nemcsak egy emberi holttest csüng, hanem Isten függ ott – Istentől elhagyatva! Más szóval az Isten éppen ott van, ahol a józan ész szerint végképp és soha nem lehet: Isten a halálban van!

Hogy a kereszten függő halott Krisztus az Isten Fia, aki egy az Istennel, azt senki nem ismerheti fel abból, amit a kereszten a szeme lát, amit a füle hall. Az értelme sem adhat erről senkinek felvilágosítást. Csak a hit képes felfogni, amit ott a kereszt alatt egyedül a római százados ismer fel és mond ki: „Ez az ember Isten Fia volt!” De Luther itt nem áll meg, hanem hozzáteszi azt, amit Pál apostoltól kezdve már őelőtte is nagyon sokan megtapasztaltak. Luther azt mondja, hogy aki hitével felismeri az Istent ott, ahol az érzékek szerint nincs, ahol az értelem szerint nem is lehet, az, ha kitart, valóságosan meg fogja tapasztalni az Isten jelenlétét. Mert amennyire igaz, hogy a hit soha nem a tapasztalatból indul ki, annyira igaz, hogy a hívő végül valóságosan megtapasztalja azt, amit a hite már megragadott. Mert – miként Jézus ígérte – Isten végül mindig kinyilatkoztatja magát a hívőnek. Abban a pillanatban, amikor ez bekövetkezik, a kereszt megszűnik teher lenni. Addig a kereszt alatt csak a saját erőtlenségedet tapasztalod, és ahogy fogy az erőd, a kereszt egyre elviselhetetlenebb teherként nehezül rád. Amikor viszont Isten kinyilatkoztatja magát, és hited megtapasztalja Isten jelenlétét és Isten erejét, akkor attól a pillanattól úgy érzed, hogy a kereszt hordoz téged, és nem neked kell hordoznod a keresztet. Ha hiszel, egyszer csak azt fogod tapasztalni, hogy Isten hordoz téged a kereszted által. Ez pedig ezen a világon a legboldogítóbb tapasztalat! Akkor megérted Jézus szavát: „Az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” De megérted Pál apostolt is, aki odáig ragadtatja magát, hogy egyenesen az erőtlenségével dicsekszik, és ezt mondja: „Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős!”

Ha pedig saját kereszted hordozása közben megtapasztaltad, hogy veled van az Isten, és erőtlenségedben erejével hordoz, akkor már nem érzed terhes igának, hogy odafordulj másokhoz, akik a tiednél is súlyosabb kereszt alatt roskadnak. Akkor örömmel és boldogan teszed ezt, a viszonzásra nem is gondolva. Azzal a szelíd alázattal, amely nem a tied, hanem Jézusé, amelyet nem a betanulás értelmében lehet megtanulni, hanem amely a Krisztus keresztjén tájékozódó hit tapasztalata.

Részlet Véghelyi Antal 2014. október 19-én Lébényben elmondott prédikációjából.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 11. számában jelent meg, 2016. március 20-án. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.