Az istentiszteleten, amelyen a diakóniában is dolgozó lelkészek szolgáltak, Kondor Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai munkáért felelős püspöke hirdette az igét. Lk 12,35–40 versei alapján az ünneplő gyülekezetet a Jézus feltámadásának biztos kezdete és Jézus visszajövetelének bizonytalan bekövetkezte közti feszültségbe helyezte. Rámutatott, hogy különösen is a diakónia területén nyomorúság, elesettség, betegség, szegénység vesz körül bennünket, de ezt nem szabad tétlenül szemlélnünk. Ahogyan az Urukat váró szolgák, akik reménységgel előretekintve tettek-vettek, nekünk is másképp kell várakoznunk és másképp kell látnunk a jövőt. Prédikációjában példaként hozott fel egy két éve fekvő beteg embert, aki ahelyett, hogy türelemmel, alázattal, bűnbocsánattal, imádsággal várta volna a jobbulást, csak feküdt, és semmit sem tett. Pedig nem mindegy, hogy a ránk kirótt, sokszor kényszerű holt időben mit teszünk. A felövezett derék és a meggyújtott lámpás mind-mind arra utalnak, hogy a rend megtartása mellett kell várni a vendéget, fel kell számolni a rendeltenséget, és a szemetet oda kell hordani a Golgotára, így töltve be Jézus akaratát. (Az igehirdetés a mellékletben meghallgatható.)

Az úrvacsorás istentisztelet offertóriumát ezúttal egyházunk nevelőszülői hálózatainak támogatására fogják fordítani.

Az istentisztelet után köszöntőt mondott dr. Simon Attila István szociális ügyekért felelős helyettes államtitkár, aki Sztehlo Gábor méltatása után a mai rászorulók támogatására hívta fel a figyelmet. Beszédében aláhúzta, hogy a közösségek és a nemzet rengeteget tehetnek az embertársak javára. Magyarország Kormánya fontosnak tartja a családok megerősítését, és a nevelőszülői hálózatok erősítésével – felekezettől függetlenül – szövetségesekre lelt ebben a küldetésben az egyházakban. „Minden ember egyforma, és annyit ér, amennyit a közösségéért dolgozik” – zárta gondolatait egy Wass Albert-idézettel.

Az alkalmon sor került a diakóniai kitüntetések átadására, majd az ünnepség után megkoszorúzták Sztehlo Gábor szobrát a Deák téren.

Az év diakóniai munkatársa díjazottai:

Magyarné Sónyák Ágnes (Joób Olivér Szeretetintézmény)    

Beke Tamásné (Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetszolgálat)    

Horváthné Pongrácz Jolán (Sartoris Szeretetszolgálat)

Az év diakóniai szponzora:

A Stephanus Stiftung – Berlin Weissen See lakói és munkatársai (a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat támogatói)

Judit Lorenz, Bernd Michael, Anja Bentsch, Dieter Stötzer, Patrick Cota

Suták István (Oltalom Szeretetszolgálat)   

Sztrókay Attila (Sartoris Szeretetszolgálat)    

Az év diakóniai önkéntese:

Garainé Kriska Anikó (Élim Evangélikus Szeretetszolgálat)    

Jeszenszky Tiborné szül. Bodor Julianna  (Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség)  

Szentesi József (Kőszegi Evangélikus Szeretetszolgálat) 

Különdíj az evangélikus diakóniáért végzett munkáért:

Buda Annamária