Az Evangélikus Élet című lapban számoltak be arról, hogy a legrégebbi híradást Békés megyében történt földrengésről talán Tessedik Sámuel jegyezte fel, aki szerint 1746. november 12-én volt földindulás. A lapban kiemelték: „ennél nagyobb szenzáció volt a megyében az 1834. október 15-i érmelléki földrengés, amelynek hatását több településen is érezték.”

A földingás az embereket az ágyból majd kilökte

A korabeli feljegyzés szerint „Békés-Csabán az evangélikus nagy, új székesegyház annyira meghasadt, hogy a bejárás megtiltatott”. Ecsedi Gábor református lelkész a következőképpen írt a jelenségről: „1834. október 15-én reggeli 8 órára 35, mikor nagyon érezhető földingás volt, jött a zökkenő ingás itten északról-délre, az ágyból az embert majd kilökte és azokat, kiknek nyoszojájok oldalra esett észak felé, ki is vetette, mikor a mozgást észlelvén ki akartak kelni s a zökkenés elől ki nem ugorhattak. Volt ez itten körülbelül mindenütt ugyanazon időben és némely épületekben hasadást okozott. Tartott valami 5 másodminutumig, az első zökkenés kisebb, a második nagyobb volt és a mozgás előtt s alatta az ébren lévőkbe nagy gyomorémelygést okozott…”

Az 1852. februári földrengésről a Magyar Hírlap Gerendási nevű levelezője így tudósított: „A lakokban az ajtók és bútorok rögtöni megmozdulása, a földnek lábaink alatti ingadozása, a Körös partján a haboknak kifelé kicsapódása nem soká hagya bennünket kételkedni, miszerint ez földrengés. Lehetetlen volt azonnal az 1834-ki nagy földrázkódásra nem gondolnunk, mely a helybeli evang. roppant egyházat megingatá, hogy az ez által rajta támadt repedés annak használatát több hónapra veszélyessé tevé. A mostani gyönge rezdülés következtében mindenki futott ki a szabadba, ki csak futhatott […]. Az említett templom falai egy kissé, alig észrevehetőleg ismét megrepedeztek ugyan, azonban mégsem annyira, hogy komolyabb következményektől tartani lehetne.”

Irtózatos moraj kelt a föld gyomrából

Az Evangélikus Életben arról is olvashattunk, hogy földrengések ezután is történtek. 1866. március 16-án már az évi negyedik földrengést regisztrálták a csabaiak. 1869. május 27-én és 28-án éjfél tájban Kétegyházán volt földrengés, a lakosok ott is az utcára menekültek, baj nem történt. Ugyanez a földrengés a békéscsabaiakat is riogatta. „Irtózatos moraj kelt a föld gyomrából, mit heves földrengés követett, két igen erős és két gyöngébb lökést lehetett érezni egymás után. Jelentékenyebb kár azonban nem fordult elő, csupán néhány fal repedt meg, és a vámház omlott össze. Edények és üvegek nagy mennyiségben törtek össze.” (A Hon, 1869. május 31.) Az üvegért, az edényekért fájt a csabaiak szíve, de a vámházat kevésbé sajnálták.

A cikk itt folytatódik.