Klasszikusan kedves kikapcsolódás. László Miklós Illatszertár című darabját a legtöbben talán a Kern András és Pap Vera főszereplésével készült 1987-es tévéfilmből ismerhetik, ám a színházak is előszeretettel tűzik műsorukra a bájos szerelmi történetet.

A harmincas évek nyüzsgő, színpompás Budapestjének egyik belvárosi drogériájában mindent lehet kapni. Parfüm, púder, fogkefe vagy éppen tornacipő – a tulaj és az eladók lesik a vevő kedvét. A jó hírű üzletben dolgozók vágyak, remények, pletykák, félreértések közepette élik az életüket, ezenközben egy titokzatos szerelmi levelezésre is fény derül. Hogy aztán ki kihez kerül közel, és kinek hogy végződik a kapcsolata, azt megtudjuk a sodró lendületű, kedves komédia végén.

A Thália Színház előadásának minden figurája telitalálat, de Szabó Győző és Hunyadkürti István futárként az egészen kis szerepeikből a vártnál is többet hoznak ki. Nagy Viktor Sipos úrja a humor legszerethetőbb forrása. A főszereplők, Szinetár Dóra és Ember Márk kettőse is elragadó, játékukból összhang és profizmus sugárzik.

Béres Attila rendezésén nem lehet fogást találni; talán csak az első felvonás hosszúságából csippentenénk le szívesen, hogy az előadás mielőbb a tettek és a humor mezejére térhessen.

Shakespeare ma, tisztán, világosan. „Nem az vagyok, aki vagyok” – mondja Jago, a százados, aki ezredes akar lenni. A férfi mindenkire féltékeny, mindenkinek hazudik. Tisztában van az emberek manipulálhatóságával, azzal, hogy a „valóság” nem egyértelmű, minden tálalás kérdése. Biztos érzékkel kitapintja a meglévő repedéseket szerelmesek, barátok, szövetségesek között, és hazugsággal szakadékká mélyíti. Szétválasztja a világot. Bizonytalanságra, félelemre és előítéletre épít, megoszt és uralkodik. Othello hisz az „őszinte” Jagónak, mert Jago bravúrosan alakítja az őszintét – olvasható a Katona József Színház „modern klasszikus” előadásának ajánlójában.

Székely Kriszta rendezése valóban a mindent elsöprő taktikázást, önzést, manipulálást, hamisságot ábrázolja lényeglátón; ahogyan egy alaposan kimódolt hazugság következtében pillanatok alatt szétesik minden. A letisztult színpadkép és a minimalista modern jelmezek a mindig a színpad közepén zajló eseményekre helyezik a hangsúlyt. A pasztellszínű ruhák közül csak Othellóé fekete. Nincs szükség maszkírozásra, mindenki érti, hogy ő a kívülről jövő, a más kultúrájú fekete. Bányai Kelemen Barna átütő erejű játékkal hozza Othello fájdalmas vívódásait.

A cselekménynek szinte az összes szálát mozgató Jago szerepében Kovács Lehel alakítása briliáns, az intrikus az események minden mozzanatát átszövi fondorlataival. Rujder Vivien Desdemonája egyszerre finom és szenvedélyes. A rendkívüli jellembeli fejlődésen és ráeszmélésen áteső Emilia szerepében Borbély Alexandra nyújt kiemelkedőt.

Szörényi 75 – István, a király. Bizonyára nincs ma Magyarországon olyan ember, aki legalább egy dalt ne tudna kívülről az István, a király című, közel negyvenéves rockoperából, amelynek zenéjét Szörényi Levente szerezte, szövegét Bródy János írta Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján. Az Erkel Színházban a rockopera szimfonikus operaváltozatát állították színpadra két részben, magyar nyelven, angol felirattal. 

A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, Szörényi Levente hetvenötödik születésnapja alkalmából operai hangszereléssel, operaénekesek közreműködésével színre vitt előadásban most még inkább az énekeseken van a hangsúly. A produkció hangszerelése Gyöngyösi Levente nevéhez fűződik. A Bartók Béla–Pásztory Ditta- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző munkája főhajtás Szörényi Levente művészete előtt. És ez a zenészek, valamint a Liszt Ferenc-díjas érdemes művész Kesselyák Gergely karmester közreműködésével maximális minőségben sikerült. 

Ugyanakkor az október 17-i ősbemutatón István szerepében Boncsér Gergelyt a hatalmas térben sajnos alig lehetett hallani, de Gizella szerepében Kriszta Kingának, Koppányként Cseh Antalnak ezzel nem volt gondja. A közönség szívét leginkább Réka megformálója, a csillogóan tiszta hangú Máthé Beáta, valamint a Magyar Állami Operaház gyermekkarának szólistája, Ercsey Zsuzsanna Júlia rabolta el. 

Szinetár Miklós látványos rendezésének több jelenete lenyűgöző, a csúcspontja mégis a Himnusz éneklése, a múlt és a jövendő felmutatása, ahogyan minderre ráerősítve a gyermekkar a jövő generációba vetett hitünkre helyezi a hangsúlyt.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2020. november 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.