Raffai Balázs augusztus 16-tól lesz a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola igazgatója, miután az intézmény éléről huszonöt év után Rajnai Károly nyugdíjba vonul. Az új igazgató fiatal szakember, aki nagy kanyarokkal és sok tanulással szerzett eddig tapasztalatokat. Azt mondja, hozzá mindig jó volt az Úristen, így most hálából tesz eleget a hívásnak.

„Tanítónő édesanyám volt előttem az első példa, való igaz, hogy az ő elhivatottsága, gyermekszeretete, felkészültsége olyannyira hatott rám, hogy már tizenévesen arról ábrándoztam, egyszer majd én is pedagógus leszek. Hárman vagyunk testvérek, mindhárman ezen a pályán dolgozunk” – mesél a kezdetekről Raffai Balázs, aki Sopronkövesden nőtt fel, a soproni Líceumban érettségizett, aztán mégsem pedagógiai karra jelentkezett.

„Az iskolában is voltak meghatározó tanáraim, de a továbbtanulás időszakában mégis a természet szeretete, a fával való foglalkozás, a tervezés igénye vált meghatározóvá, ezért a Soproni Egyetemen folytattam tanulmányaimat a faipari mérnöki karon. De hamar kibújt a szög a zsákból, mert második évtől már a mérnöktanári szakot is végeztem. Az igazi megvilágosodás pedig akkor ért, amikor a Roth Gyula Szakközépiskolában az első gyakorló órámat adtam. Akkor jöttem rá, hogy a katedrán a helyem, a tanítás tesz igazán boldoggá” – emlékszik vissza ma is örömmel azokra az első órákra.

Ebben az időszakban történt, hogy egy hívás hatására evangélikus hittantanári képesítést szerzett. A sors hagyott számára időt a mérlegelésre, hiszen lehetősége volt párhuzamosan szakmai tárgyakat oktatni a Rothban és hittant tanítani óraadóként a Líceumban.

„De aztán kezdtem azt érezni az erdészeti iskolában, hogy mivel soha nem dolgoztam az iparban, a szakmai tudnivalók átadásához nem vagyok elég hiteles. A Líceumi teljes álláshoz viszont még egy szakot el kellett végeznem. Megkerestem egykori kémia tanáromat, dr. Molnár Józsefet, mit szólna hozzá, ha én is kitanulnám a tudományát. Már nyújtotta is felém a jelentkezési lapot. Vicces volt, hogy bár két diplomám már volt, tíz évvel a ballagás után le kellett érettségiznem kémiából...”

Raffai Balázs természetesen simán vette az akadályokat. Újra tanult, pedig akkor már családfenntartóként is voltak kötelezettségei. Az egyetem után egy évvel nősült, huszonöt éves volt, amikor megszületett első gyermekük, akit az évek során három testvér követett.

De e színes életút hova is vezet? A Hunyadi-iskolához, ott is az igazgatói székhez. Az embert nem hagyja nyugodni a kérdés – tudva, hogy Raffai Balázs milyen jól érezte magát a Líceumban -, miért...? Miért vállalja a felelősséget, esetleg a konfrontációkat, a döntések súlyát, amikor imád tanítani?

„A kérdés jogos, én is feltettem magamnak számtalanszor. Ez egy hosszú folyamat volt, rengeteg vívódással, az ész és a szív harcaival. A gyülekezet vezetői szólítottak meg néhány éve azzal, hogy ha Rajnai Károly nyugdíjba megy, szeretnék, ha én venném át az egyházi iskola vezetését. Az Úristen kegyes volt hozzám, nem kellett egyik napról a másikra döntenem. Az eszem tényleg azt súgta, jó nekem a Líceumban, minek vennék magamra egy akkora terhet, mint amekkora egy sikeres iskola vezetése. De a szívem mást mondott. Én az Istentől egész életemben csak kaptam: szerető családot, biztos hátteret, társat, egészséges, okos, gyönyörű gyerekeket, hivatást. A hála érzése írta felül az érveimet, úgy éreztem, ezzel a hívással Isten „benyújtotta a számlát”. Vár tőlem valamit, én pedig nem mondhatok nemet. Egyre érett, erősödött bennem ez a gondolat, úgy érzem a sok tanulás, kanyar mind ebbe az irányba vitt, vagy inkább hozott” – válaszolt őszintén a leendő igazgató, aki ezzel a nyitott és alázatos figyelemmel veszi át tapasztalt elődjétől az iskolát. Természetesen kiváncsiak voltunk arra is, milyennek látja ő a Hunyadit.

„Ó, már jó ideje igyekeztem minél több időt tölteni az iskola közösségeiben, nem leszek idegen. Jól működő, sok lehetőséget magában rejtő intézményt kapok Karcsi bácsitól. Már az is komoly feladat, hogy ezt a színvonalat megtartsuk, de azon leszek, hogy kiaknázzuk a még rejtőző lehetőségeket is. Én hívást kaptam az intézmény élére, szeretném, ha ezt a hívást éreznék a kollégáim, a diákjaink és a szüleik is. Felekezeti hovatartozástól függetlenül minden diákunk számára szeretetteljes intézményt szeretnék biztosítani. Számomra az emberi tartalom lesz az elsődleges és a meghatározó: nyitott, elfogadó, gondolkodó fiatalokat neveljünk. Elődöm negyedszázados lelkiismeretes és hatalmas munkával letette az alapokat, nekem pedig a kötelesség jutott, hogy folytassam az építkezést. Ez egyfajta misszó a számomra, ugyanakkor biztos vagyok abban, ha ránk bíztak egy feladatot, a számonkérés sem marad majd el. Úgyhogy jól akarom csinálni!”