„Ti, szomjazók, mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen. Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az Úrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged.” (Ézs 55,1–5)

Ézsaiás próféta könyvének utolsó harmadából hallottuk az igét. Az utolsó harmad azért fontos, mert minden egyes harmad más történelmi időről szól. A babiloni fogság előtti időről az első, a fogság idejéről a második, a szabadulás utáni időről pedig a harmadik, utolsó rész beszél. A mai igénk így a beteljesedés örömével van átitatva. A mi szakaszunkban ez Isten hívó szaván keresztül szólal meg. Elkészített mindent, és alig várja, hogy az emberek élvezzék. Ézsaiás a piaci árus módján tárja ezt elénk: „Ti, szomjazók, mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!”

Vegyétek, egyétek! Számunkra ott visszhangoznak ebben a jézusi szavak az ostya és a bor felett, az utolsó vacsorán. Jöjjetek, vegyétek és egyétek azt, ami az életeteket jelenti! Jöjjetek, mert mindent kitaláltam értetek, elkészítettem a szabadulást, az örömöt, a szükségeitek betöltését, sőt még azon túl is annyi mindent, amennyit el sem tudtok képzelni! Jöjjetek, mert megígértem nektek, és be is teljesítem! Az élet teljes gazdagságát szeretném megadni nektek.

A cikk a továbbiakban itt olvasható.