Időközben azonban sajnálatos helyzet állt elő: a három pályázó közül a nyertes, Fritz Mihály nem tudta vállalni a munkát, ezért visszalépett, ezután pedig az NKA a szabályaira hivatkozva visszavonta támogatását, új pályázat benyújtását írva elő. A város ennek eleget tett, de a kulturális alap mind ez ideig elodázta a döntést, s amitől tartani lehetett, bekövetkezett: a megváltozott körülmények miatt többé nem lehet a visszautaltatott összeg újbóli kiutalására számítani.

Hiába kérte a város önkormányzata, hogy az ügy sürgősségére tekintettel adják a megbízást a pályázaton második helyet elért Kalmár Márton szobrászművésznek (aki a város javaslatában egyébként is az első helyen szerepelt, mivel szoborterve már évekkel ezelőtt megjelent e sorok írójának Abádiról szóló monográfiájában, s ezt a város azóta emblémaként használja), az NKA hajthatatlannak bizonyult, sőt mintha korábbi javaslatát is ejtette volna. A baj csak az, hogy félő, mindezt annak a jelentős történelmi alaknak az emlékezete szenvedheti meg, aki elévülhetetlen érdemeivel már félezer éve méltónak bizonyult a nemzet hálájára. Hiszen ő az első magyar nyomdász, aki – Fitz József nyomdatörténete szerint – a 16. század „legszebb magyar könyvét”, nyomdászatunk „első csúcsteljesítményét” kinyomtatta, s akinek szerepe elválaszthatatlan Erdősi Sylvester János Új Testamentumának 1541-i sárvár-újszigeti kiadásától.

Abádi nevéhez kapcsolhatók azok a páratlan értékű magyar nyelvű munkák is, melyek a híres krakkói Vietor Jeromos-féle nyomdában jelentek meg Abádi ottani tartózkodása idején, 1534 és 1539 között. Így például Dévai Bíró Mátyás – Abádi monogramjával ismert – Ortographia Ungaricája 1538-ban, Ozorai Imre vitairata Krisztusról és egyházáról, Gálszécsi István Kegyes énekekről és keresztyén hitről rövid könyvecske című, hangjegyekkel is ellátott munkája, Farkas András verses elbeszélése.

Az előbbiek jelentőségét emeli, hogy Abádi Benedek – hiteles anyakönyvi bejegyzések szerint – Szegedi Kis Istvánnal, Heltai Gáspárral és Batizi Andrással együtt hallgatta Luthert és Melanchthont a wittenbergi teológián 1543–44-ben, ahol „pappá ordináltatott”, s így tért haza előbb Eperjesre, majd a földig rombolt Szegedre, ahol az „új hit” hirdetőjeként működött, és – mint Gyalui Torda Zsigmond Melanchthonnak megírta – hatására „tündökölt az evangélium”.

Abádi fiatal, tevékeny élete – a Tinódi Sebestyén Szegedi veszedelem címet viselő művében olvasható leírás szerint – az 1552-ben kitört vallási viszálykodások között ért véget, amikor (a krónika szavaival) „jámbor prédikátort várasból kiküldék”, azaz a halálba kergették, így lett ő az „új hit” egyik legelső protestáns pap mártírja hazánkban.

Lehetetlen tehát, hogy Abádi Benedek szobrának a jövő jubileumi évben való felállítására ne legyen lehetőség, hogy bármilyen bürokratikus huzavona akadályozza egy mielőbbi kedvező döntés meghozatalát. Abádszalók város készen áll feladatának teljesítésére, egyházaink pedig továbbra is nyitva állnak az ügy támogatására.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 45. számában jelent meg, 2016. november 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.