Kicsinységem tudatában,
mily más is az este,
halványszemű imákba belefeledkezve,
nézni a Szentet,
csendben rejtve,
s bocsánatot kérni bűneimre.
A Nap nem világít,
szívemben pihen,
a deres ősztől minden oly hideg,
de az ablakon a lámpás fénye játszik,
a közelgő téltől a lelkem sem fázik.
Oly szép lesz majd a hópelyhek tánca,
havas kerteknek virágos álma,
s a bársonyos éj szelíd neszezése,
Kisdedet ringat, az Isten szeretetölelése.