Az alábbiakban közöljük az államfő beszédét.

Eminenciás Bíboros Úr! Excellenciás Érsek és Püspök Urak! Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök Urak! Tisztelt Elnök és Rabbi Urak! Miniszterelnök-helyettes Úr, Házelnök Úr, Miniszter Úr!

Márai Sándor egyik regényében írja: „Lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.”

Ha igazat adunk Márainak, könnyen megtaláljuk azt, ami a magyarországi történelmi egyházakban közös. Mert a hitvallás szava, a rítus, a hagyomány, a dogma különböző lehet, de az egyházak hitele a tettekben van. A békét, az örömöt, az igazságosságot és a megbocsátást nem csak hirdetik, de cselekszik is. Segítik a szenvedőket, gyógyítják az emberek lelkét.

És nem csak a hívekét. Tudjuk, a magyarországi történelmi egyházak küldetése sosem csak a hívőknek, mindig, minden időben a nagyobb közösségnek is szól.

Szent Pál apostol mondja, hogy a hit a „szeretet által tevékeny” (Gal 5,6). Advent idején illő köszönetet mondanunk ezért a tevékeny szeretetért és erősítenünk egymást a folytatásban.

Bezárkózásra, eltávolodásra, elmagányosodásra hajlamos korban élünk. A tartalmas, mély emberi kapcsolatokat ma gyakran felszínes látszatkapcsolatok helyettesítik. Az embereknek egyre kevesebb idejük jut önmaguk lelki egészségére, hát még a körülöttük élőkére!

Egy ilyen korban különösképpen felértékelődik az idő, melyet az egyházak az emberek megértésére, megsegítésére, közösségeink megerősítésére fordítanak.

Kedves Vendégek!

Épp a napokban volt a Nobel-díjas író, Alekszandr Szolzsenyicin születésének 100. évfordulója. A Gulag krónikása, akinek fájdalmas tapasztalatai voltak az embertelenség természetéről, egyszer így fogalmazott: „Egy társadalom erejének vagy erőtlenségének a meghatározója mindenekelőtt a lelki élet színvonala, és csak másodsorban az iparé. (…) Ha egy nemzet lelkierői elapadnak, nincs az a tökéletes társadalmi berendezkedés, nincs az az ipari fejlettség, amely megmentené…”

Idei közös adventi találkozónk alkalmából szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy oly sokat tesznek Magyarországért. Azért, hogy több legyen közöttünk a megértés, a tisztesség, a megbocsátás és a békülékeny hangnem.

Kívánom, hogy a közelgő új esztendőben is legyen elegendő testi és lelki erőnk, amely segít a munkában, megtart a bajban, és osztozni tanít az örömben.

Kérem, továbbítsák jókívánságaimat egyházi közösségeiknek!