Adventben eddig úgy éltünk, valaminek most jönnie kell. Van, ami jön is. Jönnek advent lila színű gyertyái. Ne engedjünk belőle! Van, amiből ne csináljunk divatot! Legyen lila az adventi koszorú gyertyája! Advent nem a színek kavalkádja, nem előrehozott Karácsony, ne keverjük össze a két különböző tartalommal bíró ünnepet! Advent a lila színéről ismert. A bűnbánat színéről, mert advent a bűnbánat ideje. A szembesülés, a szembenézés ideje. Ahogyan magunk is tudjuk, az előkészület ideje.

Dr. Hafenscher Károly Liturgika könyvében olvassuk: „Karácsony ünnepét az egyház gyakorlatában negyven napos előkészületi, böjti időszak előzi meg. Epifánia (vízkereszt) – Húsvét után – a második nagy keresztelési ünnepként volt ismert. Amint azt a húsvét előtti böjti időszakkal tudjuk, a keresztelésre való felkészítés nemcsak a közvetlenül érintetteket indította a bűnbánat meghatározott menetrendű gyakorlatára, hanem az őket kísérő gyülekezetet is. Ez advent kialakulásának gyökere. Az V. század végéről már van adatunk arra, hogy november 11-ével kezdődően karácsonyig heti háromszori böjtöt alkalmaztak. Hosszú folyamat eredményeként képződött a négyhetes forma. A bűnbánat jellegét, s ezzel kapcsolatos külső kellékeket (lila szín, nagy glória elhagyása) és tartalmi üzeneteket az időszak mindvégig megtartotta.”

Adventben jön a lila gyertyákon kívül más is. Adventnek vannak szereplői, nemcsak hangulatból, divatból áll. Fontos szereplői a bűnbánati, igei szertartások, és természetesen az igazi nagyjai: Ézsaiás próféta, Keresztelő János, és Mária.

Vasárnap az evangéliumban hallottuk, „mert amint az özönvíz előtti napokban ettek, ittak, házasodtak egészen addig a napig, amíg be nem ment Noé a bárkába és nem nem jot az özönvíz, és nem ragadta el mindnyájukat, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.” (Mt 24, 37)

Adventnek van üzenete 2020-ban és felkészít a valódi eljövetelre is, eszkatológiai jelentősége is van.

Nem azt mondja az ige, hogy Noé idejében micsoda bűnöket követtek el, hanem hogy teljesen normálisnak tűnő módon élték az életüket, ettek, ittak, házasodtak. Nem azzal vétkeztek, amit elkövettek, hanem ami hiányzott az életükből. Istent elhagyták, szépen, nyugodtan megtanultak Isten imádata, Istennek járó magasztalás nélkül élni. A rutin elveszi az életünket, de ne legyen így, ne maradjon így! Ne rutinszerűek legyenek napjaink és életfenntartásban gondolkodjunk, hanem vegyük észre, hogy Isten belelélegzik ma is az életünkbe. Engedjük, vegyük észre, hogy táplál, világot gyújt, hozzánk jön.

Ima: Uram, Istenem! Érkezz hozzám is, nagy szükségem van Rád!