Az adventi időszakban rövidülnek meg leginkább a nappalok. A természet kopárságot mutat, az idő hideg, a fény kevés, az ember önkéntelenül is csendesebbé válik. A népnyelvben az adventet „csendes idő”-nek is nevezik.

Megengedhetjük magunknak, hogy befelé figyeljünk, csendben legyünk. A csendben halljuk jól Isten szavát. A csendben halljuk meg azt, ahogy Jézus kopogtat nálunk, hogy betérjen hozzánk. A hidegben, sötétben és csendben érkezik, hogy majd meleget és fényt hozzon magával nekünk és az egész világ számára.

A karácsonyi készülődés forgatagában meg kell találnunk a csend idejét. Nem csak azért, mert a sok elvégzendő feladat és sok gond között szükségünk van nyugalomra, pihenésre, hanem azért is, mert tényleg csak így tudjuk a helyes kapcsolatot megtalálni és megélni Istennel.

A csend persze félelmetes is tud lenni ha üres, néma. Rajtunk is áll, megpróbáljuk-e megtölteni tartalommal: önvizsgálattal, vallomásainkkal, kérdéseinkkel és a válaszra figyeléssel. Keressünk egy csöndes helyet és pár percet töltsünk el ott minden nap. Gondoljuk végig, hogy az idei adventben kit és mit várunk. És figyeljünk arra, Isten mit válaszol a bennünk lévő gondolatokra.