BEVEZETÉS 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.  Ámen. 

Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. 

Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Zsolt 85,2-3) 

Hát nem tudod, hát nem hallottad?

Örökkévaló Isten az ÚR, ő a földkerekség teremtője!

Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. (Ézs 40,28-29)

Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten!

Bizony, békességet hirdet népének, híveinek,

hogy ne legyenek újra oktalanok. (Zsolt 85,9) 

Nyisd meg ajkamat, Uram,

és dicséretedet hirdeti szám. (Zsolt 51,17)

Istenem, ments meg engem,

URam, siess segítségemre! (Zsolt 70,2) 

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most es mindörökké. Ámen. 

Atya Isten, érted kiáltottunk. Hozzád kiáltottunk és te meghallottál minket. Hűséges Atya, a vígasztalás gyengéd szavait adod nekünk, és ígéreteddel felfrissülést hozol hitünkben. Dicsérjük és áldjuk neved, mert senki sincs hozzád hasonló, aki ilyen állhatatos az irántunk való szeretetében. Dicsőséget éneklünk az Atyának, és dicsőség legyen királyunknak, Krisztusnak, és dicsőség a Szentléleknek, az egy Istennek az áldott Háromságban most és mindörökké. Ámen.  

Az adventi koszorún meggyújtva az első és második gyertyát így imádkozunk:

Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága, amelyet semmilyen sötétség nem tud elfedni, és még a halál árnyéka is menekül előled. Őrizz meg minket a bűntől és egyengesd útjainkat, hogy felkészültek lehessünk eljöveteledre. 

MEDITÁCIÓ 

Szép Hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel 

(Evangélikus Énekeskönyv, 148. ének)  

1.

Szép Hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel!

Teljék meg szívünk tiszta fényeddel!

Adventi csendben téged várunk.

Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! 

2.

Adj erőt nékünk vinni szerteszét

Irgalmad fényét! Tűnjék a sötét!

Adventi csendben téged várunk.

Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! 

3.

Életet, békét hozol te nekünk.

Téged szolgáljon teljes életünk!

Adventi csendben téged várunk.

Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! 

(Túrmezei Erzsébet 1912-2000)  

SZENTÍRÁS 

Urunk, könyörölj rajtunk. 

Igeolvasás Ézsaiás próféta könyvéből. 43. fejezet.  

Az Úrnak legyen hála. 

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.  Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam. Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és süket, pedig van füle! Gyűljön össze minden nép, gyülekezzenek össze a nemzetek! Ki tudja közülük megmondani és tudtunkra adni, hogy mi volt régen? Állítsák elő tanúikat, igazolják őket, hogy aki hallja, azt mondja rá: úgy van! Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító. Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, hogy én Isten vagyok. Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg?

Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.

(Ézs 43,1-13; 25) 

Sokszor es sokféleképpen beszélt az Úr népéhez prófétái által.

De most az utolsó napokban Fia által szólt hozzánk. 

GONDOLATOK

Anselm Grün: A bennünk lakozó titok

Advent a vágyakozás ideje. A vágyakozás szerető kívánkozás az után, ami mélységesen betöltheti és kielégítheti szívünket. A vágyakozás mindig a szeretettel kapcsolatos, a szívvel, amely a vágyakozás révén tágul ki. Szent Ágoston szemében a vágyakozás az ember egyik alapjellemzője. Az ember lényege szerint olyan valaki, aki Isten után vágyakozik. Ez nem mindig nyilvánvaló, de minden földi vágyakozásban ott rejlik ez a végső, Isten utáni vágyakozás is. Ha szenvedélyesen vágyakozom a sikerre, a vagyonra, a gazdagságra, az elismerésre, akkor vágyakozásom mindig túlmutat az elérhetőn. Nincs olyan elismerés, amely teljesen kielégítené vágyakozásomat. Nincs olyan vagyon, amely teljes nyugalmat biztosíthatna nekem. Végső soron minden vágyamban Isten után vágyakozom. Ezt fejezte ki klasszikusan Ágoston, amikor azt írta: „Nyugtalan a mi szívünk, míg nyugalmat nem talál benned, Istenem.”

Aki elfojtja vágyakozását, a vágy betegévé, szenvedélybeteggé válik. Advent lenne annak az ideje, hogy szenvedélyeinket ismét vágyakozássá változtassuk. Mindegyikünk ismer szenvedélyeket, belső függőségeket. Nem csupán a szembeötlő szenvedélyek léteznek, mint például az alkoholizmus, a drogozás, a gyógyszer-függőség, a munkamánia, a kapcsolati szenvedély, a szexőrület, a játékszenvedély. Mihelyt függővé válunk valamilyen viselkedéstől vagy dologtól, kialakul bennünk a szenvedély struktúrája. Többé nem vagyunk képesek az illető viselkedés vagy a szóban forgó dolog nélkül létezni. A művészet abban állna, hogy gondosan szemügyre vesszük szenvedélyeinket, és felfedezzük bennük azt a vágyakozást, amely megmutatja nekünk, hogy kívánkozásunk túlmutat mindazon, ami hétköznapi és banális. Végső fokon a haza és a védettség iránti vágyakozás, az elveszett Paradicsom iránti vágyakozás rejlik ebben. Ez azonban nem valami hibás vagy egészségtelen fejlemény, nem az éretlenség vagy a visszafejlődés kifejeződése. Valami mást mutat, nevezetesen annak sejtelmét, hogy csak akkor tudjuk belevetni magunkat az élettel folytatott küzdelembe, ha otthon vagyunk saját magunkban, és ha istent ama titokként érzékeljük, amely bennünk lakozik.

Ha advent idején érintkezésbe kerülök vágyakozásommal, akkor meg tudok békélni életem átlagosságával. Akkor búcsút tudok mondani azoknak az illúzióknak, amelyeket az életemről alkottam magamnak, például annak az illúziónak, hogy a foglalkozásomnak teljesen ki kell töltenie engem, hogy családom képes mindig harmóniában élni, vagy hogy mindig sikeres és mindenki kedvence lehetek. Sokan makacsul ragaszkodnak ezekhez az illúziókhoz, s ha az élet nem teljesíti őket, akkor ezt azáltal fojtják el, hogy rózsaszínben mutatják be életüket. Amikor másoknak mesélnek valamit, szívesen esnek túlzásokba. Mindig érdekfeszítőbben ábrázolják a dolgot, mint amilyen. Ha önmagukról beszélnek, mindig azt mesélik el, milyen rendkívüli a bennük éppen zajló folyamat. Ezzel azt akarják elfedni, hogy mély válságban vannak. Szemüket becsukják életük banalitása előtt, és helyzetük túlzó leírásával tartják fenn különlegességük illúzióját.

Vágyakozásomnak pozitív hatása van. Távol tart attól, hogy életemet túlterheljem bizonyos elvárásokkal, s az embereket agyonnyomjam kívánságaimmal. Meg tudok békélni hétköznapjaimmal, el tudom fogadni azokat olyannak, amilyenek. S el tudom fogadni az embereket is olyannak, amilyenek. Ez éppúgy vonatkozik munkatársaimra, mint házastársamra. A vágyakozás kivezet ezen a világon túlra. Van bennem valami, ami túl van ezen a világon, valami, amin a világnak nincs hatalma. A vágyakozás ezért megszabadít attól, hogy a világhoz tapadjak. Elfogadom, hogy egyetlen ember sem képes kielégíteni legmélyebb vágyakozásomat. Ebből a magatartásból fakadóan képes vagyok szabadon találkozni a másik emberrel, anélkül hogy valamilyen előre gyártott, merev képbe szorítanám őt túlzott elvárásaimmal. A vágyakozás lehetővé teszi számomra, hogy előítéletektől mentes nyitottsággal közeledjem mások felé. Így aztán képes leszek élvezni a találkozást és a kapcsolatot, anélkül hogy folytonosan valami többet akarnék. A másik ember Istenhez utal engem, anélkül hogy istenné kellene válnia számomra.

Saint-Exupérytől származik a híres mondás: „Ha hajót akarsz építeni, tanítsd meg az embereket a széles óceán iránti vágyakozásra.” A vágyakozásban tehát olyan erő rejlik, amely képessé tesz minket arra, hogy egészen konkrét módon közelítsünk meg utópiákat. A vágyakozás arra ösztönözte a középkori embereket, hogy magas dómokat építsenek. Ez az építészet a vágyakozásból élt. A zene is a vágyakozásból él, s ablakot nyit az égre. Végső soron minden művészet az örökkévaló, a még soha nem volt megmutatkozása. Az egészen más iránti vágyakozásnak a kifejeződése. A vágyakozásban olyan erő rejlik, amely képes szétfeszíteni a betont, képes széttörni azt a páncélt, amelyet azért építettünk magunk köré, hogy érzéketlenek legyünk a másik világ iránt. A vágyakozás megnyitja szűk világunkat. Nyitva tartja fölöttünk a horizontot. A vágyakozás nem zárkózik el az élet rettenetes tényei elől, viszont rávezet minket annak a reménynek a nyomára, amelynek segítségével képesek vagyunk szembenézni a valósággal, anélkül hogy kétségbeesnénk miatta.

Advent idején kérdezd meg magadtól, tulajdonképpen mi is a legmélyebb vágyakozásod. Ha érintkezésbe lépsz vágyakozásoddal, szíved tágassá válik. Szabadnak fogod érezni magadat, még ha minden szűkös is körülötted.

Bízzál meg a haza és a védettség, az igazi élet és a hiteles szeretet iránti vágyakozásodban. Amikor adventi énekeket énekelsz vagy Izajás (Ézsaiás – a szerk.) próféta szavait hallgatod, engedd, hogy oly módon érjenek el hozzád a szavak, hogy felszítsák vágyakozásodat. Vágyakozásod kitágítja majd életedet, és elvezet az élet forrásához, amely benned buzog, és nem hagyja, hogy a téged körbevevő kövek határok közé szorítsák.

IMÁDSÁGOK 

Uram irgalmazz. Krisztus kegyelmezz. Uram irgalmazz.

Uram, hallgasd meg imádságomat

és jusson el hozzád kiáltásom.  

Dicsőséges Isten, kinyilvánítottad magad Mózesnek, és azt mondtad: „Vagyok, aki vagyok.“ Isten vagy, a mi teremtőnk, aki által lett minden a mennyben és itt a földön is. Rejtőzködő Isten, aki kinyilvánítottad magad teremtményeidnek, megmutattad nekünk azt a szeretetet, ami kitart az idők végezetéig. Istenünk, aki a mi testünkben szenvedtél, a bűnbocsánatot hoztad el számunkra életed és éred árán. Mi pedig bátran hirdetjük, hogy te egyedül vagy az, aki elfeded vétkeinket és a hónál fehérebbé teszel bennünket Jézus Krisztus a mi Urunk kedvéért, aki a legnagyobb név minden név közül. Az ő kedvéért és az ő munkája által szentek és igazak lettünk akaratod szerint Mennyei Atyánk és ezt Szentlelked hatalmával és ígéretével pecsételted meg. Menny és föld Ura, fogadd alázatos hálánkat és imádságainkat mint illatos tömjént ami hozzád száll hálaadással. Elvetted bűneinket mint az egyetlent, amit eléd tudtunk hozni, és az új élet ajándékát adtad nekünk érte. Legyen minden dicséret az Atya Istené, a Fiú Istené és a Szentlélek Istené örökkön örökké. Ámen.  

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

Szenteltessék meg a te neved.

Jöjjön el a te országod.

Legyen meg a Te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

És bocsáss meg a mi vétkeinkért,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Ne vígy minket a kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól.

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké. Ámen.  

Szent Isten, szent es kegyelmes Atyánk,

Könyörülj rajtunk és hallgass meg minket. Ámen. 

BEFEJEZÉS 

Áldjuk az Urat.

Hála legyen az Úrnak.

Ámen. 

A Mindenható és kegyelmes Úr, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten áldjon meg és őrizzen meg minket. Ámen.