BEVEZETÉS
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Megkegyelmeztél, URam, országodnak,
jóra fordítottad Jákób sorsát.
Megbocsátottad néped bűnét,
elengedted minden vétkét. (Zsolt 85,2-3)
Nem hallgathatok Sion miatt,
nem nyughatom Jeruzsálem miatt,
míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény,
és szabadulása, mint az égő fáklya.
Látni fogják igazságodat a népek,
dicsőségedet az összes királyok.
Új neveden szólítanak téged,
amelyet az ÚR maga ad majd neked. (Ézs 62,1-2)
Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten!
Bizony, békességet hirdet népének, híveinek,
hogy ne legyenek újra oktalanok. (Zsolt 85,9)
Nyisd meg ajkamat, Uram,
és dicséretedet hirdeti szám. (Zsolt 51,17)
Istenem, ments meg engem,
URam, siess segítségemre! (Zsolt 70,2)
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Atyánk a mennyben, érünk szólsz és azt állítod, hogy nem szűnsz meg munkálkodni üdvösségünkért az utolsó napig, amikor jelenlétedben pihenhetünk és részt vehetünk a Bárány ünnepi mennyegzőjén. Adj nekünk Krisztus szerinti gondolkodást, hogy mi is minden nap munkálkodjunk és készüljünk eljövetelére. Dicsőséget éneklünk az Atyának, és dicsőség legyen királyunknak, Krisztusnak, és dicsőség a Szentléleknek, az egy Istennek az áldott Háromságban most és mindörökké. Ámen.
Az adventi koszorún meggyújtva az első és második gyertyát így imádkozunk:
Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága, amelyet semmilyen sötétség nem tud elfedni, és még a halál árnyéka is menekül előled. Őrizz meg minket a bűntől és egyengesd útjainkat, hogy felkészültek lehessünk eljöveteledre.
MEDITÁCIÓ
Itt a drága idő
(Evangélikus Énekeskönyv, 134. ének.)
1.
Itt a drága idő, Jön az üdvözítő
Népe váltáságára, Boldogítására,
Hogy mentse a rossztól És minden gonosztól.
2.
E napok betöltét Régtől jövendölték
Prófétabeszédek Az emberiségnek,
Ember örömére, Világnak üdvére.
3.
Ébren kell fogadnunk, S buzgó hálát adnunk
Atyánk-Istenünknek, Ki úgy szeret minket,
Hogy elnyertük ismét Kegyelmének kincsét.
4.
Átkos sötétségnek Virradat vet véget:
Erre kell eszmélnünk, És szívből megtérnünk,
Igaz úton járnunk, Krisztusnak szolgálnunk.
Huszita ének.
SZENTÍRÁS
Urunk, könyörölj rajtunk.
Igeolvasás Péter apostol második leveléből. Harmadik fejezet.
Az Úrnak legyen hála.
Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek - a neki adott bölcsesség szerint - szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. (2Pt 3,8-16)
Sokszor és sokféleképpen beszélt az Úr népéhez prófétái által.
De most az utolsó napokban Fia által szólt hozzánk.
GONDOLATOK
Sulyok Gábor: Új adventet, vagy mást akartok...?
Az ember, miután telezabálta magát a jó és rossz tudásának fájáról, csuklani kezdett, meg öklendezni, és kezdte érezni magában az isteni erőt, amellyel képes akár új világot teremteni is. Új világot, amelyben többé nincs szüksége Istenre, mert ő egymagában képes világok sorsát eldönteni. Isteni tudása és mindenre-képessége birtokában meghatározta, hogyan fog elbánni a világgal, természetesen elsősorban azokkal, akik másképpen gondolkoznak. Azokkal, akik neki, a másodistennek nem engedelmeskednek. Az első Isten kétségeket támasztott volna ugyan az igazság győzelmével szemben a szeretet és szolgálat csendességével, az ember azonban felütötte a Bibliát, és Isten szemére olvasta a kénköves pusztulást, a vízözönt és az örök kárhozatot, és Isten erre már nem tudott mit lépni, csak csendesen, észrevétlenül megszületett Betlehemben, úgy, hogy aztán 30 évig lehetőleg senki se tudjon róla, még szülei: József és Mária se…
Nem is lett volna komoly baj. Jézus leélte volna az életét csendesen, szolgaként, az embertől tanulva engedelmességet és szeretetet, csakhogy mindentudásának és mindenre-képességének birtokában az ember meg akarta mondani Istennek, hogy milyen legyen, mikor jöjjön el, és kiken milyen ítéletet tartson, kiknek milyen mennyországot, kiknek milyen poklot nyisson, és ezt már Isten sem bírta ki. Inkább odaadta messiását a jászolba, Fiát küldte a pokolba, hogy az ember végre elgondolkozzon, mit is akar kezdeni önmagával és Istennel.
Mindketten döntöttek: Isten is, és az ember is. Isten akasztófára juttatta önmagát, az ember pedig dicsőséges ünnepet ült fölötte. Aztán, hogy vigaszt nyújtson az elkeseredett Istennek, megígérte neki, hogy ítéletet tarthat Ő is, majd egyszer, ha eljön annak az ember által megengedett ideje. Ha előbb nem, majd a világ végén.
Istent azonban mindez nem tudta megvigasztalni, így változatlanul kitartott amellett, hogy Betlehem az igazi, a szolgálat, az életodaadás az igazi, és az ítélkezés, a részleges vagy végítélet a hamis. Istent nem lehetett meggyőzni arról, hogy pusztítson, hogy eltaposson, hogy megsemmisítsen, hogy poklot teremtsen, még akkor sem, ha az ember soha sem tudott ebbe belenyugodni. Ő valóságosan akarta megmenteni az embert, és nem kívülről, látszat szerint – végítélkezés és pokolteremtés által – akarta ráerőszakolni magát az emberre.
Az advent a júdeai Betlehemben kezdődik, és életünk szeretetre, mások különbözőségének elfogadására, megrendítő tiszteletére épült betlehemében születik újra és újra. Ilyen adventet kell várnunk és vállalnunk, mert nincs más advent, csak a betlehemi.
IMÁDSÁGOK
Uram irgalmazz. Krisztus kegyelmezz. Uram irgalmazz.
Uram, hallgasd meg imádságomat
és jusson el hozzád kiáltásom.
Mennyei Atyánk, minden időt akaratod szerint rendeltél el. Folyamatosan rendezed, teremted és fenntartod a világot Szentlelked erejével. Igazságos Úr, Három Személy az Egy Istenben, előre szóltál ítéletedről, amely kegyelmedből eltolódott egészen a Vőlegény visszajöveteléig, hogy addig is, igéd meggyökerezhessen szívünkben és Krisztus munkálkodása bennünk bőséges gyümölcsöt teremjen gyermekeid között hitük által. Atyánk, adj nekünk szemet a látásra és fület a hallásra, hogy meghalljuk igédet és a Jó Pásztor hívó szavát, és követhessük őt a Vígasztaló segítségével és erejével, téged szolgálva engedelmességben. Adj nekünk örömet a te Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus megérkezésekor, akinek nevében kérünk Téged, és aki Veled és a Szentlélekkel egy Istenként él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Legyen meg a Te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
És bocsáss meg a mi vétkeinkért,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
Ne vígy minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.
Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké. Ámen.
Szent Isten, szent és kegyelmes Atyánk,
Könyörülj rajtunk és hallgass meg minket. Ámen.
BEFEJEZÉS
Áldjuk az Urat.
Hála legyen az Úrnak.
Ámen.
A Mindenható es kegyelmes Úr, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten áldjon meg és őrizzen meg minket. Ámen.