BEVEZETÉS 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. 

Megkegyelmeztél, URam, országodnak,

jóra fordítottad Jákób sorsát. 

Megbocsátottad néped bűnét,

elengedted minden vétkét. (Zsolt 85,2-3) 

Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,

még a legkiválóbbak is megbotlanak.

De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul,

szárnyra kelnek, mint a sasok,

futnak, és nem lankadnak meg,

járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40,30-31)

Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten!

Bizony, békességet hirdet népének, híveinek,

hogy ne legyenek újra oktalanok. (Zsolt 85,9) 

Nyisd meg ajkamat, Uram,

és dicséretedet hirdeti szám. (Zsolt 51,17)

Istenem, ments meg engem,

URam, siess segítségemre! (Zsolt 70,2) 

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most es mindörökké. Ámen. 

Atya Isten, hozzád kiáltottunk. Hozzád kiáltottunk a fájdalom mélységéből és te meghallottál minket. Könyörgéseinkre egy jászolban fekvő újszülött sírásával válaszoltál. Aki ahogy nőtt, hirdette királyságod örömhírét, és ennek erejét vérével pecsételte meg. Dicsérünk téged és áldunk ezért a napért, és minden napért, amit az Úton járva teszünk hozzád igyekezve, mert annyi nagyszerű dolgot teszel értünk. Dicsőséget éneklünk az Atyának, és dicsőség legyen királyunknak, Krisztusnak, és dicsőség a Szentléleknek, az egy Istennek az áldott Háromságban most és mindörökké. Ámen.  

Az adventi koszorún meggyújtva az első és második gyertyát így imádkozunk:

Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága, amelyet semmilyen sötétség nem tud elfedni, és még a halál árnyéka is menekül előled. Őrizz meg minket a bűntől és egyengesd útjainkat, hogy felkészültek lehessünk eljöveteledre.  

MEDITÁCIÓ 

Jöjj, népek Megváltója 

(Evangélikus Énekeskönyv 131. ének) 

1.

Jöjj, népek Megváltója!

Így kér a föld lakója,

Jöjj, lelkünk drága fénye,

Szívünk édes reménye! 

2.

Te érkezel Atyádtól

Mennybéli palotádból,

Hogy itt megvívj miértünk,

És légy mi pajzsunk, vértünk. 

3.

Ím, készen vár a jászol,

A szív többé nem gyászol,

Az éjszaka világos,

Az ösvény barátságos. 

4.

Ó, szállj közénk, Királyunk!

Íme, eléd kiállunk:

A sötétség elmúljon,

A hit fénye ragyogjon! 

Ambrosius (334-397) himnusza (Veni redemptor gentium). 

SZENTÍRÁS 

Urunk, könyörölj rajtunk. 

Igeolvasás Ézsaiés próféta könyvéből. 52. fejezet.  

Az Úrnak legyen hála. 

Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan.  Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya! Ezt mondja az ÚR: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. Mert ezt mondja az én Uram, az ÚR: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta. Most pedig mit tegyek - így szól az ÚR -, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta - így szól az ÚR -, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok! Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!  Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását. Távozzatok, távozzatok, vonuljatok ki onnan, tisztátalan dolgot ne érintsetek! Vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az ÚR edényeit hordozzátok! De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az ÚR jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is. (Ézs 52,1-12)

Sokszor és sokféleképpen beszélt az Úr népéhez prófétái által.

De most az utolsó napokban Fia által szólt hozzánk. 

VERS

Hozzád emelem

Hozzád emelem a lelkem, Istenem,
Reményem csak Tebenned,
Jaj, meg ne szégyenüljek,
Ne gúnyoljanak ellenségeim.
Akik Téged várnak, meg nem szégyenülnek.

Lila szalaggal átkötött ezüstfenyő-koszorúcska, ijedten pislákoló pici lánggal,
körülülünk, térdelünk, állunk,
ezen a korán sötétülő, adventi (vasárnap) délutánon.

Akármilyen bágyadt is a lángod,
a karácsonyest gyertyafényben úszó fáját idézed elém, s hálás vagyok neked.
Hálás, mert megállítasz.
Megállítasz életem csetlő-botló, omló-porló rohantában
Hálás, mert kihúzod roskadozó derekam,
és sáros földről aranyszín-ragyogásra emeled a szemem.

Jaj, Uram, ha megszégyenülnék!
Ha az Isten ellen lobogva égők hangos hada előtt összecsuklanék,
ha az Isten nélkül maguknak Édent építők szeme előtt összeomlanék.
Ha elhullanék a félúton,
ha lehervadna arcomról az Isten gyermekeinek öröme,
ha tört holmiként kifosztottan és reményt vesztve a nagy selejtdombra kerülnék,
ha tárt életem romjain a Krisztust ócsárlók bizonykodnának Ellene.

De nem.
Belenézek fényedbe, gyertya az adventi koszorún, és lángod ezt lobogja:
nem lesz tört élet belőled, nem.
Ha tudsz várni.
Várni?
Az emberi faj legtermékenyebb, leggazdagabb várásával,
Ha tudsz Krisztust várni.

Várlak hát Krisztusom.
S e várás igaz voltán fordul: öröm vagy szégyen lesz a sorsom.
Ha Krisztust mondanék, de belülről más az, akit s amit várok, mint a világ,
elsorvadok, mint a világ.
Ó, minden ezen fordul, tudlak-e várni Téged, Magad, Téged.
Nem keresztény kultúrát,
melyben tudósok és művészek Neked áldozzák tehetségük javát.
Nem keresztény államhatalmat,
melyben Istenhez igazítnak törvényt
s Nevében csendül intés és dicséret és az adminisztráció.
Nem is virágzó egyházi életet:
kolostorokat és iskolákat, körmeneteket és zarándoklatokat,
kongresszusokat és táborokat.
Nem, nem! Félre, világ álcázott kísértései! Ezek mind hozzáadatnak,
de csak annak a nemzedéknek, amelyik megtanult már Krisztust várni, őt Magát.
És ezek mind elvétetnek azoktól,
akiknek természetfölötti igénye nem képes túlnyúlni mindezeken.

Gyertyád fényébe belenézve, adventi koszorúcska,
nem akarok mást látni, mint Krisztust bennem.
Ott lappang, reménykedik a szívem mélyén,
El akar önteni, birtokba akar venni,
fénnyel beborítani, magáévá s magává ölelni,
Önnön szívével eggyé tenni.

Jézusom!
A törvényhozásban nem hívják a Lelked,
a tudósok Rólad nem beszélnek,
a művészeket csak teremtett világod szépsége igézi,
Téged, Magad, nem vesznek észre,
körmenetek és zarándoklatok fény- és hangdicsérete sem Feléd leng,
gyermekeink sem menetelnek lobogóid alatt.
De mindez csak azért, hogy megtaláljunk mindezeken túl Téged.
Hogy morzsolódó életünk sír és örökélet felé menetelő napjai
megszabadítsanak végre a hiábavaló reménytől:
kielégültté lehetünk bármitől is, ami nem Te vagy.
A tiédből való nem.
A tiéd sem.
Az érted való sem.
Egyedül csak Te elégíthetsz ki minket,
Csak a Misztérium: hogy Te, Láthatatlan és Kimondhatatlan, Te vagy.
Vagy és át akarsz ölelni engem.
Egyedül az, hogy mindent szemétnek tekintsek, csak egy legyen a fontos:
Átölelsz-e engem?
Jézusom, add, hogy abbamaradjon életem ámokfutása.
Hogy ne bűnben és teremtett világban próbáljak boldog lenni.
Nem is az Érted való dolgokban.
Szűnjön meg életemben minden önbecsapás.
A gyertya fényébe nézve - várlak
Várlak. Jöjj! Tégy a tieddé!
Oldj magadba! Minden fájó nyugtalanság messze szálljon.
Légy Te elég nekem.

IMÁDSÁGOK 

Uram irgalmazz. Krisztus kegyelmezz. Uram irgalmazz.

Uram, hallgasd meg imádságomat és jusson el hozzád kiáltásom.

Úristen, aki uralkodsz, te vagy pajzsunk és menedékünk. Előttünk haladsz és követsz bennünket hátulról is, hogy semmi se választhasson el tőled vagy csaljon tőrbe bennünket az úton. Az ellenség mindenhol ott van, és arra vár, hogy elragadjon minket tőled és újra fogságba taszítson minket; de te meg az ő kezéből is megszabadítasz minket. Vizsgálj meg és próbálj meg minket Urunk, tisztíts meg minket, hogy dicsőíthessük nevedet. Tölts meg bennünket örömhíred, békéd, és megváltásod üzenete feletti örömmel. Csordultig töltöd poharainkat szükség és bőség idején. Atyánk, előttünk jársz, és mögöttünk vagy, s habár nem láthatunk téged, tudjuk, hogy vezetsz bennünket eljövendő királyságod és az új Jeruzsálem felé. Azon a helyen majd megláthatjuk arcodat, csodálatos Megváltónk; és alig várjuk, hogy végre mennyei trónod előtt énekeljünk véget nem érő dícséreteket. Őrizz meg minket békében addig a nagyszerű és dicsőséges napig. Legyen minden dícséret az Atya Istené, a Fiú Istené és a Szentlélek Istené örökkön örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

Szenteltessék meg a te neved.

Jöjjön el a te országod.

Legyen meg a Te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

És bocsáss meg a mi vétkeinkért,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Ne vígy minket a kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól.

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké. Ámen.

Szent Isten, szent és kegyelmes Atyánk,

Könyörülj rajtunk és hallgass meg minket. Ámen. 

BEFEJEZÉS 

Áldjuk az Urat.

Hála legyen az Úrnak.

Ámen.

A Mindenható és kegyelmes Úr, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten áldjon meg és őrizzen meg minket. Ámen.