A katolikus gyülekezet cserkészházában kezdődik a napunk, családi istentiszteletre érkezünk. A lelkésznő az ajtóban fogad, kedvesen invitál bennünket, majd bemutat a gyülekezet tagjainak, akik között mindenféle korosztály képviselteti magát.

Az ifisek, Dóra, Anna és Marci már hangolnak, ők fognak segédkezni a zenei szolgálatban. Kiosztják a fénymásolt lapokat az énekekkel.

Pár perc és kezdődik az alkalom.

Addig is már elkezdődik a foglalkozás, a megérkezett gyerekek nagy lelkesedéssel fűzőcskéznek, különböző állatokat kell kidekorálni színes cipőfűzőkkel. De van, aki rajzol, mások nyomdáznak épp. A lelkésznő egyik önkéntes munkatársa, Katus Regina segédkezik munkálataikban.

A hátsó részen, oldalt, egy asztal roskadozik a sütemények alatt, az istentisztelet után szeretetvendégség is lesz. Vannak kis csibészek, akik már most kóstolgatják a finomságokat.

Aztán elcsendesül minden, kezdődik az istentisztelet. A gitáros énekeket színesíti a hegedű hangja.

A lelkésznő köszönti a december hónapban születésnapjukat ünneplőket, a kántor asszony, Szabó Józsefné is kap ajándékot és pár gyerek. Aki nem jött el, annak a nevét felolvassák.

A prédikáció interaktív, a lelkésznő az adventről, a karácsonyi várakozásról, a készülődésről kérdezi a gyerekeket.
Az eleinte visszafogott társaság felélénkül, kezek lendülnek a magasba, érkeznek a válaszok. Később egy kis bárány adventi története elevenedik meg, kézzel díszített képek kerülnek fel a táblára szemléltetésül.

Még a távolmaradókért imádkozunk, majd énekléssel ér véget az alkalom.

Az ifisek maradnak kicsit gyakorolni, ők már a következő, karácsonyi istentiszteletre hangolnak. De megígérik, hogy próba után betérnek a lelkésznőékhez egy finom ebédre.

Mi is igyekszünk, az ebéd után ugyanis nem ér még véget a nap. Délután háromkor jótékonysági ajándékozás kezdődik a lelkészlakással szembeni kastélydombi általános iskola tornatermében.

Az összefogás kezdeményezője a Kis Pingvin úszó- és vízilabda előkészítő, valamint a pestszentimrei gyülekezet.

A pingvinesek már régen szerettek volna adventben támogatni olyan rászoruló családokat, amelyeknek anyagi körülményeik miatt szegényesebb évről-évre a karácsony. De ehhez nem volt meg a kellő szervezeti hátterük.

Az evangélikus gyülekezet tagjai is többször fontolóra vették már meleg étel kiosztását, tartós élelmiszer-csomagok gyűjtését, de ők meg nagyságuk miatt nem mertek belevágni effélébe.

Személyes kapcsolatok révén idén egymásra találtak. A kezdeményezés motorja az úszó és vizilabda egyesülert vezetője, Menczinger Melinda, Szíjjártó-Tihanyi Annamária az egyesület önkéntese és az evangélikus gyülekezet tagja, valamint Horváth-Csitári Boglárka lelkésznő voltak. Összegyűjtöttek egy rászorulói listát saját köreikből, illetve a XVIII. kerületi védőnői hálózat segítségével a kerületből.

Az adventi időszakban, a rászorulók részéről érkezett kéréseknek megfelelően, célzottan gyűjtötték az ajándékokat. Az idősek is nagyon sokat adakoztak annak ellenére, hogy sokan vannak hasonlóan rossz helyzetben, mint az adományozottak. Erről nagyon megható volt értesülni.

Tartós élelmiszer, édesség, ruhanemű, játékok, hasznos használati tárgyak kerültek a csomagokba. A holmi szortírozása már a héten megtörtént, most vasárnapra maradt az a feladat, hogy az adományozó családok, felnőttek és gyerekek, közösen becsomagolják és kidekorálják színes csomagolópapírral, vagy saját készítésű borítással a csomagokat, írjanak hozzá szöveges üzenetet.

A nap végén pedig mindenki hóna alá kap majd egy-egy csomagot, amit vállalt, hogy maga kézbesítse ki a megadott címen élő, rászoruló család számára.

Nagy hát a sürgés-forgás a délutáni alkalmon: először is termet dekorálunk, feldíszítünk egy karácsonyfát, molinókat rakunk ki, becsomagolunk vagy hatvan dobozt, melyeknek súlya alatt még az apukák is görnyedeznek.

A gyerekek üzeneteket írnak, rajzolnak, mindenféle díszeket vágnak ki, angyalokat hajtogatnak, ragasztanak.

Igazi kis tesz-vesz város nyüzsög a tornateremben. Megtudjuk azt is, hogy a csomagokon kívül rengeteg adomány marad, amit majd a Máltai Szeretetszolgálathoz juttatnak el, így azok is gazdára lelhetnek még.

Mindenki kicsit angyallá válik. Szól a karácsonyi zene, itt is lehet finomságokat enni, beszélgetünk, ismerkedünk egymással, az emberek megnyílnak egymáshoz.

A munka jutalma a gyerekek számára egy-egy figurává hajtogatott lufi. Nagy sikere van, akad, aki többször is sorban áll érte.

Közben megérkezik Marosi Ádám világbajnok, olimpiai bronzérmes magyar öttusázó is, aki sportélményeiről mesél a gyerekeknek. Nála van az olimpiai érme is, amit meg lehet nézni, meg lehet fogni, gyönyörködni lehet benne. A gyerekek izgatottak, kérdésekkel halmozzák el a bajnokot.

Még összeállunk pár csoportkép kedvéért. Úszó gyerekek és gyülekezeti ifisek mosolyognak.

„Jó érzés, hogy egy ilyen kis gyülekezet részese lehetett egy ilyen nagy volumenű gyüjtésnek, mert közösségként megtapasztalhattuk, hogy kicsiként is milyen nagy dolgokra vagyunk képesek, ha összefogunk” - mondja a lelkésznő örömmel.

A nap végére mindenki elfárad. Aztán mindenki hazatér egy-egy csomaggal. Nem magának, másoknak viszi az ajándékot. De jó is ez így, szép is ez így adventben. 

KÉPGALÉRIA: