Teremtő mennyei Atyám!
Őszintén bevallom, sokszor nem tudok igazán örülni. Számtalanszor magukkal sodornak az aktuális nehézségek, érzelmek, indulatok, fájdalmak. Különösen nehéz, amikor szenvedőkkel, betegekkel, gyászolókkal, nélkülözőkkel, magányosokkal találkozom. Milyen nehéz ezekben a pillanatokban mosolyt csalni a másik ember arcára, bátorítani, vigasztalni, örömteli pillanatokat okozni!

Olykor magam is elmerülök az önsajnálat mocsarában. Számot adok, végigveszem azokat a dolgokat, amelyekben hiányt szenvedek, amit még mindig nem adtál meg, pedig olyan sokszor kértem már tőled. Ekkor azt a bizonyos poharat tényleg félig üresnek látom. De ezekben a pillanatokban bátorít igazán Pál apostol szava: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4,4)

Istenem! Hálát adok neked az elmúlt évért, az élményekért, az ajándékaidért!

Köszönöm, hogy velem voltál örömben és bánatban, szeretetben és szeretetlenségben, sikerben és sikertelenségben egyaránt.

Köszönöm, hogy bűneim, botlásaim, szeretetlenségem ellenére mégis újra és újra megbocsátottál, szerettél, bátorítottál, megerősítettél.

Köszönöm, hogy Jézusban igazán közel jöttél hozzám, személyesen megszólítottál, örömöm forrása lettél!

Istenem, kérlek, add, hogy akármit is tartogat az új év, azzal a bizalommal indulhassak útnak, hogy te jársz előttem, te vezetsz engem, és a te közelséged mindig örömmel tölthet el! Ámen.