Adventi üzenet: Érzékszerveink

Adventi üzenet: Érzékszerveink

Share this content.

Szöveg: Horváth-Hegyi Ádám; kép: Banksy: Lány léggömbbel (2004); sorozatszerkesztő: Galambos Ádám
Adventi üzenet című sorozatunkhoz az Evangélikus Hittudományi Egyetem hatodéves hallgatói közül kértük fel a szerzőket. Az alábbiakban Horváth-Hegyi Ádám gondolatait olvashatják.

„Makacs szívünk
csak a reménynek
adja meg magát
bár tudván tudja
mily kockázatos ma
megint elindulni
Betlehem iránt.”
(Nagy Gáspár)

Mi, emberek vágyódunk a biztos dolgokra. Érzékszerveinkkel információkhoz jutunk, és próbáljuk feldolgozni őket. Kutakodunk a földi javak között, és sok örömöt lelünk bennük. Ez így van jól. De nem érezzük néha azt, hogy túlságosan is kötődünk hozzájuk? Hogy nem tudjuk elengedni őket, nem tudunk beletörődni abba, hogy amit az öt érzékszervünkkel megtapasztalunk, az nem tart örökké, elkopik, veszít a minőségéből?

Szeretnénk, ha a bizonytalan, mulandó dolgok biztossá, állandóvá válnának életünkben. Ilyenkor az emberi természetünk próbál úrrá lenni rajtuk. Ha a magunk erejében, bölcsességében bízunk, akkor meg is maradunk ebben az állapotban. Egyedül Isten Szentlelke tesz képessé minket arra, hogy a biztos dolgokat megragadjuk. Ezek pedig Isten ígéretei. Az öt fizikai érzékszervünkkel képtelenek vagyunk megragadni őket. Szükségünk van a „hatodik” érzékszervünkre, a hitre. Egyedül hittel tudjuk felfogni a lelki valóságot. Ha ezt megtapasztaljuk, akkor már nem tudunk ellenállni neki. Megadjuk magunkat.

„Makacs szívünk csak a reménynek adja meg magát”. A közénk lehajoló Isten szeretete minden emberi értelmet meghalad. Így volt ez 1914. december 25-én is, amikor váratlanul elhallgattak a fegyverek az első világháború nyugati frontján. Hóesés közben a gépfegyverek hangja helyett a Csendes éj sorai csendültek fel. „Hallottuk, ahogy a németek a Csendes éjt éneklik, a britek pedig angol karácsonyi dalokkal válaszoltak.” Az ellenséges katonák előmásztak árkaikból, hogy együtt énekeljenek, együtt egyenek és igyanak. Nem tudtak ellenállni karácsony üzenetének, Krisztus hozzájuk érkező szeretetének. Megadták magukat.

Adventben még tudatosabban megélhetjük, hogy mit jelent az egyedüli biztos pontban való bizalom. Ha megtapasztaljuk, újra és újra vágyakozni fogunk utána, bármennyire is „kockázatos ma is elindulni Betlehem iránt”.

Horváth-Hegyi Ádám a Soltvadkerti Evangélikus Egyházközségben végzi hatodéves szolgálatát.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!