„A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.”
(Szabó T. Anna)

Emlékszem egy karácsonyra a gyerekkoromból: miután hazaértünk a szentesti istentiszteletről, a nagyszüleim kellő türelemmel terelgettek engem, a lázasan türelmetlenkedőt a szobám ajtaja mögé. Emlékszem arra az izgalomra és fékezhetetlen várakozásra, melyet akkor éreztem. Folyamatosan a kulcslyukhoz rohangáltam, hogy lássam, mi történik odaát. Aztán a nagyapám egy idő után rám szólt: „Ne csináld, Picinyem, mert elröppennek az angyalok!” Annyira meghatározó volt ez a mondat, hogy a mai napig úgy él az emlékezetemben az az ünnep, mintha látni véltem volna az angyalokat.

az Isten tud mellettünk rohanni, és ahogy meg tudott érkezni egy olyan világba, ahol szamáron és tevén közlekedtek, úgy meg tud érkezni autók és okostelefonok közé isEzen a négy adventi héten többé-kevésbé mindig kilyukadunk a várakozásainkhoz. Azon tűnődünk, hogy vajon jól, helyesen várakozunk-e? Mit jelent egyáltalán a Messiásra várni? Mivel leszek több? Miért lesz jobb? Ha pedig nem történik semmi, akkor vajon miért nem? Valamit rosszul csináltam? Valamit elfelejtettem? Úgy érzem, ilyenkor még inkább küzdünk azzal, hogy a várakozásunkat betöltse az igazi tartalom. Néha már–már olyan görcsösen akarjuk, hogy velünk rohanjon Krisztus a mindennapokban, hogy észre sem vesszük, hogy nemcsak most, hanem egész eddig velünk rohant. Olyan sokszor hangzik el ilyenkor az ünnepek közeledtével az a gondolat, hogy „ebben a rohanó világban” nem tudunk figyelni, vagy nem tudunk megállni, hogy emiatt hagyjuk kívül a várakozásunk valódi tartalmát. Ami valóban egy mai, központi probléma. Viszont hiszem és remélem, hogy az Isten tud mellettünk rohanni, és ahogy meg tudott érkezni egy olyan világba, ahol szamáron és tevén közlekedtek, úgy meg tud érkezni autók és okostelefonok közé is.

Azt gondolom, hogy a várakozásaink velünk együtt változnak. Manapság már nagyon ritkán érzem azt a mindent elsöprő kíváncsiságot, melyet azon a gyerekkori karácsonyon éreztem. Ma már inkább jól esik várakozni, mert tudom, hogy akire várunk, megérkezik. Aki miatt ünneppé lett a karácsony kívül és a szívekben is. Aki miatt gyerekek angyalokat látnak, és aki helyettünk megtölti a csendet áldással, a várakozásainkat tartalommal.

Rosta Izabella a Kecskeméti Evangélikus Egyházközségben végzi hatodéves szolgálatát.