Urunk! Kérünk, szakíts ki a rohanásból! Te legyél, aki elengeded belőlünk a feszültséget, mert mi magunk már sokszor képtelenek vagyunk letenni!

Lassan gyűlnek a mindennapok terhei: megoldandó problémák a gyerekek körül, megoldandó problémák a munkahelyen, megoldandó problémák a házasságban és párkapcsolatban, megoldandó problémák a szülők körül. Talán megoldandó problémákat seprek magamban is a szőnyeg alá? Legyél te, aki ezekre rámutatsz! Legyél te, aki ezekre fényt derítesz! Ne engedd, hogy a lassan gyűlő nehézségek túldagadjanak a fáradtságon és „nem bírom tovább”-sóhajként szakadjanak fel!

Időt kérünk Tőled,Urunk! Időt veled, tebenned! Adventi időt! Ami a várakozás hullámhosszán rezeg, de mégis távolra húz bennünket a mindennapi létezésünk zajától! Időt kérünk, melyben a veled való közösségben szentelődhetünk meg!

Urunk, sokszor nem tudjuk megszentelni az ünnepnapot, ragadj meg bennünket, hogy kikerülhetetlenné legyen ez számunkra! Szentelj te meg bennünket akkor, amikor mi már képtelenek vagyunk a szent felé fordulni! Te töltsd fel a perceket, órákat áldással! Mutasd meg magad a vasárnapi gyertyalángok, a latyakban döcögő Volán-buszok, füstben úszó gyártelepek vagy éppen füstben úszó vidéki falvak mögött! Amikor elsodor a világ zaja, legyél te a felüdítő csend! Amikor elnémít a világ, legyél te a megszólaló belső hang!

Szakíts ki a rohanásból! Legyél te, aki elengeded belőlünk a feszültséget, aki oldozod bajainkat és problémáinkat! Hívj és ragadj magadhoz! Mutasd meg a veled eltöltött idő csodáit! Legyél te nappalunk és éjszakánk, hogy beléd kapaszkodva készüljünk eljöveteledre!

Érkezz meg, Istenünk, életünk túlzsúfolt percei közé, és szenteld meg napjainkat!
Ámen.