„Kit igazán vársz:
életedben él – rég itt
van, mire megjön.”
(Fodor Ákos)

Egy adventi vásár szemkápráztató forgatagában színes kis játékvonat döcög körbe és körbe a feldíszített fa körül. Aprócska ajándékokkal van megpakolva, vagonjai pirosra és aranyra festve csillognak, de valójában nem halad, nem megy sehova. Percről percre ugyanazt a kört járja be, amíg éjszakára le nem kapcsolják, hogy másnap indulhasson újra.

Sokszor hasonló, monoton döcögés adja az életünk ritmusát. Beleragadunk a mókuskerékbe. Iskolába vagy munkahelyre sietünk, beülünk a helyünkre, majd leszegett fejjel indulunk haza. Ugyanazt a szatyrot visszük nap mint nap bevásárlásra, és a sorozatunk is mindig ugyanakkor kezdődik, és ugyanakkor van vége. Reggel már fásultan ébredünk, hogy este csak belezuhanjunk az ágyba. Közben hétvégék jönnek és mennek, az ünnep sokszor már csak egy szabadnappá silányul. Ugyanazokat a köröket járjuk be újra és újra. Elveszett a perspektívánk, vagy nem is leltük meg sosem. Forgunk, mint egy rossz álom alatt bal oldalunkról a jobbra. Forgunk, mint egy szédítő táncban. Forgunk napról napra önmagunk körül. Forgunk, míg le nem merül az elem.

Mindeközben egy másik érzés erősödik, a nehezen kimondható hiány érzése. Várunk valamire, ami új ritmust ad. Várunk valamire, ami megállítja a szédületet. Várunk valamire, ami tartalommal tölt meg. Várunk Valakire, úgy igazán. A túl sötét vagy éppen hamis fényektől vakító mindennapokban egy új világosság jelenik meg. Olyan fényforrás, amely kitisztítja a kavalkádot. Amely ilyenkor vasárnapról vasárnapra, napról napra egyre közelebb kerül hozzánk, belép az életünkbe. Az idei adventünk a szédült forgásból teremthet megelevenítő várakozást. Az éltető Istenre figyelő, reá tekintő várakozást. Csendet és megnyugvást, de örömöt és újraindulást is. Lehet, hogy életünk bizonyos körforgásai rögtön nem szűnnek meg, de napjaink tartalommal töltődnek meg, és célt kapnak. Irányt kapnak, az Isten országának perspektíváját. Hiszen akit várunk, egyszer már megérkezett, közöttünk lakozott, és ígéretet kaptunk, hogy velünk van minden napon, egészen a legvégéig.

Baranyay Bence a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközségben végzi hatodéves szolgálatát.