– Első kiállításodat Hubay Miklós író nyitotta meg, aki a keresztapád lett. Balogh Tibi grafikusművész és Oláh Ibolya énekelt neked. Kialakult egy baráti kör, jártunk nyári táborokba, egyéb helyekre. Benned hogyan maradtak meg ezek a kelenföldi évek?

– Sok minden maradt bennem ebből az időből. Jó volt az a közösség. A feleségemmel is elemezgetjük ezt. Az ő megfogalmazása szerint én olyan vagyok, hogy vagy kapásból elutasít valaki, vagy megérzi bennem a jóra törekvést, az élet szeretetét, és elfogad. Hitben és emberi kapcsolatok terén is sokat kaptam.

– Milyen a házasság egy ilyen kicsit bohém művészember számára?

– Sok évig kerestem a társam. Úgy láttam, hogy sokan nem fektetnek elég energiát a kapcsolatba, felületesek. Volt egy projektem, az Aroma roma köztéri kiállítás, amelyet én találtam ki, és azt vittük Szegedre. Ott ismertem meg a páromat.

– Aki szép szőke magyar lány, és szociális munkásként dolgozott.

– Igen, így van. Először csak figyeltem őt. Meg szoktam érezni, figyelve az embereket, hogy a másik olyan valaki-e, akivel tudok az úton együtt haladni…