Első zenei élményeit szinte az anyatejjel szívta magába. „Szüleim zeneszerető emberek voltak, orvos édesapám hegedült, vonósnégyesben játszott, édesanyám zongorázott és énekelt. Nagyon szép énekhangja volt. Szerető családban nőttem fel, és a zene nálunk nagyon otthon volt, együtt muzsikáltunk, s nem csak ünnepnapokon. Később Peskó Zoltánnak, a fasori gimnázium énektanárának orgonajátéka nyűgözött le” – eleveníti fel gyermekkori emlékeit.

Korán – hatévesen – kezdett zongorázni tanulni, Szelényi István volt a tanára, akire a mai napig jó szívvel emlékezik. Született tehetsége, készsége hamar megmutatkozott, és a sok gyakorlás is meghozta gyümölcsét. „Orgonálni tanulni Peskó Zoltánál kezdtem el. Odáig ment ez, hogy gimnazistakoromtól kezdve istentiszteleteken is tudtam már játszani, rám bízta a helyettesítést.”

Peskó Zoltán magas fokú művészete rabul ejtette a fiatalembert. Az énektanár zeneszeretete pedagógiai érzékkel is párosult: leültette diákjait a fasori templomban, és arra kérte őket, figyeljenek csendben. S akkor megszületett a varázslat. „Természetesen” Johann Sebastian Bach zenei igehirdetése hatott egyszerre Trajtler Gábor szívére, lelkére és hitére. Hogy később a tanári pályát választotta, annak a gyökereit is itt lelhetjük fel: Peskó Zoltán nemcsak koncertet adott remekművekből növendékeinek, hanem magyarázatokat is fűzött az elhangzott darabokhoz. Az Úristen keresztet is adott a Trajtler családnak: az orvos édesapa elhunyt Gábor ötéves korában. Édesanyja nem ment újra férjhez, egyedül nevelte fel fiát: „Igen meleg anya-fiú kapcsolatban nőttem fel a nagy veszteség ellenére. Amennyire lehetett, pótolta az édesapám szeretetét.” Hitét, istenképének alakulását is formálta ez a gyász, még mélyebb hittel kapaszkodott mennyei Atyjába.

Igehirdetés orgonánál, szószéken

Lakóhelye szerint a család a fasori evangélikus gyülekezethez tartozott. Az érzékeny, lelki szférákra nyitott fiatalt Pásztor Pál akkori segédlelkész kezdte el terelgetni a hit útján. Vele nagyon jóban lett, ő lett az, aki a teológiára való jelentkezéséig lelkiatyaként mentorálta a fiatal fiút. A konfirmáció, a fasori ifjúsági együttlétek évtizedek múltán is élénken élnek Trajtler Gábor emlékezetében. Nem is volt kérdés, hogy az érettségi után az útja Sopronba, az evangélikus teológiai karra vezet. „Nagyon jó otthonigazgatónk volt, Budaker Oszkár. Az ő szolgálata által is tovább erősödött az istenhitem. A gyakorlati teológia állt közel hozzám, Jánossy Lajos és Prőhle Károly nagy hatást tett rám. Az istentiszteleti élet minden mozzanatát tőlük tanultuk. A Jánossy által az órákon megismertetett gazdag, énekes liturgiát a kápolnában élhettük át a gyakorlatban.”

A Dóka Zoltánnal együtt hallgatott Újszövetség-órák, a János evangéliumát magyarázó előadások „eredményei” ma énekeskönyvünk szöveg- és dallamkincsei. (A Jézus a jó Pásztor kezdetű evangélikus énekünk dallamát Trajtler Gábor szerezte, szövegét Dóka Zoltán írta.) „Nagyon megihlettek ugyanis a teológián Jézus »ego eimi«, azaz »én vagyok« igéi” – mondja.

Az ötvenes években a politika árgus szemekkel figyelte a határszéli várost és lakóit, kivált a teológushallgatók tevékenységét. Kisvártatva Budapestre került az intézmény, hogy jobban szem előtt legyenek. Sajnálták, hogy költözni kell, Sopron hangulata sokáig hiányzott mindannyiuknak. A zene is a hivatására készülő teológushallgató mindennapjainak a része volt: kottafüzetébe másolta ki a graduáltételeket, hogy megszólaltassa a kis kápolnában. „Orgonamuzsika és teológia, zene és lelkészi hivatás: nálam ez a kettő összetartozott. Kettős hivatást kaptam az Úrtól.” Felsőbb iskolák „felső vezetéssel” Zeneszerzés-tanulmányok után Gergely Ferenc szólította meg a fiatal lelkészt, hogy szívesen tanítaná orgonálni. Így lett Trajtler Gábor a kor vezető muzsikusának, a Kossuth-díjas orgonaművész-zenepedagógusnak a növendéke a Zeneakadémián. Az egyház és a kommunista állami vezetés közötti megállapodás tette lehetővé, hogy teológiát végzett lelkész egyáltalán felvételt nyerjen a Zeneakadémiára, de természetesen a szigorú szakmai szempontoknak meg kellett felelni. Végül kitüntetéssel vette át orgonaművész-tanári oklevelét.

A huszonéves fiatalember közben – nyolcévnyi „távkapcsolat” után – feleségül vette Deák téri gyermekkori szerelmét, Ágnest. Míg Gábor a teológián, Koppányi Ágnes az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakán tanult. A Sopron–Budapest-távolságot levelezéssel hidalták át. Akkor nem úgy ment az üzenetváltás, mint manapság – nevetnek együtt –, vaskos kötetet kitevő levelezésüket évtizedek óta őrzik.

Nemcsak elhívta, de a legnehezebb, ötvenes években szolgálati hellyel is megajándékozta Isten Trajtler Gábort. Miután 1952 júliusában a pestszentlőrinci templomban Dezséry László püspök lelkés - szé avatta – vele együtt heten végeztek abban az évben a teológiai akadémián –, Cinkotán lett segédlelkész. HÉV-vel járta Árpádföldet, Mátyásföldet, Kistarcsát. Életében az egyik „első” is ide köthető: a cinkotai az első orgona, amelyet az elképzelései szerint modernizáltak – egy hangszerre éveket kell számolnunk. Mindeközben családjával Hűvösvölgyben élt.

Cinkota után a Deák téren tölthette be mindkét hivatását Zalánffy Aladár utódjaként. Igazgató lelkésze Hafenscher Károly, zenész munkatársa Weltler Jenő volt. Trajtler Gábor orgonált az istentiszteleten, és lelkészi szolgálatot végzett tizenhét éven keresztül, valamint korrepetítorként dolgozott a Lutheránia kórusában. Bach muzsikája, különösen korálelőjátékai jelentették számára a színtiszta, szívig hatoló igehirdetést: „Ez Istenszeretetre indít minden lelket.”

Negyvenöt „lelki gyermek” atyja

A már említett cinkotai első hangszermodernizálást még negyvennégy orgona tervezése és szakértése követte. Ez – erősíti meg Trajtler Gábor – igen nagy szám, hiszen egy ilyen munka nem hónapokban, hanem években mérhető. Ehhez annak idején két német tanulmányút is társult. „Mind közül a legnagyobb és legszebb a Deák téri orgona lett. Jelentős munkám a pannonhalmi, a debreceni Szent Annatemplom és a tihanyi templom orgonája, vagy Zugló, Miskolc, Győr… Időnként vis - szajártam hozzájuk, megszólaltatni mindet csodálatos élmény volt.”

Orgonatervezőként mechanikus, csúsz­kaládás hangszerekkel gyarapította a meglévők állományát a korábbi pneumatikus orgonákkal szemben – merthogy ez jelentette a visszatérést a barokk korhoz: Bach is ilyen hangszereken játszott a saját korában. A neobarokk orgonaépítészeti stílus legjelentősebb képviselője a mai napig a Deák téri evangélikus templom hangszere. Szögezzük le: az orgonatervezés, -építés területén a magas fokú szakértelem és elhivatottság nem általános az orgonaművészek között ma sem.

Az alkotás gyönyörűsége

Hihetetlen aktivitás jellemezte mindig Trajtler Gábort. Rá maradéktalanul igaz a mondás: aki megtalálja élete hivatását, annak soha egyetlen napot sem kell „dolgoznia”. Miközben persze – családja, két fia mellett – napi tizenkét-tizennégy órákat töltött munkával, mégis ajándékként fogta fel a teendők sokaságát, és vállalt újabbakat a meglévők mellé.

Hivatásának élve csodák születésénél lehetett jelen. Országos egyházzenei igazgatóként kapta feladatul a Fóti Kántorképző Intézet igazgatását, a téli és nyári tanfolyamok rendezését, emellett az Evangélikus Teológiai Akadémián (1998. január 1-je óta Evangélikus Hittudományi Egyetem) ő alapította 1992-ben az Egyházzenei Tanszéket. (E sorok írója sosem felejti el azt az élményt, amelyet tanítványaként óráin átélhetett. A muzsika iránt alázatos pedagógust, egyszersmind diákjaival lelkészi lelkülettel bánó tanárt ismerhettünk meg benne.)

A fóti közösségből sokan mentek a teológiára, mert a kántorképző egyrészt lelki „építő központként” működött, másrészt életre szóló barátságokat adott. Trajtler Gábor növendéke volt dr. Finta Gergely orgonaművész is, aki mindkét feladatkörben – az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetőjeként és a Deák téri templom orgonistájaként is – utódja lett volt tanárának. A teológián Trajtler Gábor evangélikus koráljainkra alapozva sajátos gyakorlási rendszert dolgozott ki; a tudatosan felépített metodika azok számára könnyítette meg a munkát, akik korábban nem részesültek zenei képzésben. A cél az volt, hogy a leendő lelkészek biztosan vezessék a gyülekezet éneklését, és lehetőleg minél többen megtanuljanak harmóniumozni is. Szavai szerint jól éneklő egyház vagyunk, hűen viszik a hívek tovább a lutheri örökséget. Megtapasztalható ez országos rendezvényeinken is, amikor a többfelől érkezett, sokszínű gyülekezet lendületesen és biztosan énekel együtt. Az „új”, 1982-ben megjelent, kottával ellátott énekeskönyvet összeállító bizottság vezetőjeként is ezt a célt, a felszabadultan éneklő közösséget látta maga előtt. A pezsgő zenei életet élő Deák téren, hittanórákon a kicsiket egyszólamú éneklésre, a nagyobbakat kánonokra tanította.

Sok száz plakát, ezernyi emlék

Trajtler Gábor felesége és fia, az ifjabb Gábor két vaskos kötetet tesz interjúnk végén az asztalra. Ötven év – mintegy ötszáz hangverseny. Magyar, német, finn koncertek emlékei könyvbe kötve, plakátok 1959-től kezdve. Kiemelten fontosak a zeneakadémiai koncertek. Rádiófelvételek – 1960-tól 1990-ig ő volt a vasárnap reggeli egyházi félórák zenei szerkesztője – őrzik művészi munkájának hallható eredményét. Egy álma maradt beváltatlan: szólólemezét az államhatalom soha nem engedte kiadni. Orgonajátékát azonban több felvételen hallhatjuk.

A kilencedik évtizedhez közeledve felesége, Ágnes, fiai, Gábor és István, valamint hat unokája és két dédunokája körében telnek a napok. Hatvan éve él a Deák téren. Ma sincs istentisztelet és orgonazenés áhítat nélküle! Kedvenceit, Bach korálelőjátékait kis házi orgonájához ülve játssza. Mindennap egy órát! „Ezek viszik közel a lelket Istenhez” – tér vissza legkedvesebb gondolatához, amikor odaül ünnepi öltönyében, és átadja az ajándékot – nekünk. Felcsendül az evangélium a zene nyelvén.

Trajtler Gábor kilencvenedik születésnapján, május 12-én este 6 órától a Deák téri orgonazenés áhítatok sorozatában korábbi tanítványai köszöntik mesterüket orgonajátékukkal. A Lelkipásztor evangélikus lelkészi szakfolyóirat májusi száma pedig tanulmányokkal emlékezik majd az évfordulóra. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 11–12. számában jelent meg 2019. március 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.