Már a felvételin is örömmel és nagy érdeklődéssel vettem részt. Jó volt sorra találkozni olyan különböző korosztályokhoz tartozó testvérekkel, akik az úgynevezett „kései elhívás” nyomán szeretnének lelkészek lenni. Volt, aki a szórványhelyzetben ismerte fel, hogy lelkészeinek segítségére kell lennie. Más fiatalkora óta dédelgetett tervét valósíthatja meg végre. Van, aki a határon túlról érkezett. Hallottam olyan beszámolót is, hogy valaki a maga óvónői vagy éppen kriminológiai munkáját szeretné összeegyeztetni a lelkészséggel. Két jelentkező – egy férfi és egy asszony – lelkész házastársaként már belülről ismeri ennek a hivatásnak az örömeit és talán a terheit is. Többek elhívása valamelyik evangélikus iskola, kollégium, ifjúsági tábor vagy gyülekezeti csoport közösségében formálódott.

Lelki és szellemi téren egyaránt különösen erős csapat állt össze. Megvallom, a felvételin a telefonommal készítettem egy olyan fotót, amelyen a bizottság előtt éppen egy akadémikus vizsgázik, mögötte pedig egy négy felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező testvérünk készül fel. Ugyanakkor nem táltosképzőnek, hanem lelki-szellemi műhelynek tekintjük ezt a munkaközösséget. Eszembe nem jutott azt a bizonyos telefonos fényképet kitenni a cikk mellé. Nemcsak azért, mert – mondhatják joggal – egy püspök ne fotózgasson egy ilyen alkalommal, de azért sem, mert itt aztán végképp nincs helye a dicsekvésnek. (Pontosabban csakis úgy, ahogy Pál írja a korinthusiakhoz írt második levele tizedik fejezet tizenhetedik sorában: „Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék”.) Írásom mellett tudatos döntés nyomán olyan kép szerepel, amelyen az új hallgatók az áldásban részesülnek. Hiszem és vallom, hogy ennek az áldásnak ők továbbadói is lesznek!

Igehirdetésemben Jn 21,15–19 alapján Jézus és Péter párbeszédére utaltam: a Mester háromszor kérdezi meg Simont, Jóna fiát, hogy szereti-e őt. Ez nem egyszerűen vizsgahelyzet, amelybe a most induló hallgatók is sokszor kerülnek majd, hanem lelkipásztori beszélgetés. Gyónás és feloldozás, hiszen Jézus leheletfinoman emlékezteti Pétert a háromszori tagadására, majd lehetőséget ad neki arra, hogy a három „nem” után három „igen”-t mondjon. Ezt követően pedig pásztorrá teszi őt: „Legeltesd az én bárányaimat!” „Őrizd az én juhaimat!” „Legeltesd az én juhaimat!” Így lehetnek pásztorok – s ha Istennek majd úgy tetszik, lelkipásztorok – a teológiai tanulmányaikat most megkezdők.

Van ebben az igében egy igazán „másoddiplomás” tartalom. Jézus azt mondja Péternek: „amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” (Jn 21,18) Önmagunk felövezése a munka vállalását, a feladatoknak való nekigyürkőzést jelenti. Fiatalként, az első elhíváskor kis túlzással ki-ki oda ment, ahova csak akart. Minél jobb egyetemre, vonzó körülmények közé, lehetőleg méltó anyagi megbecsülést kapva. Így válhatott valakiből jó marketinges, nemzetközileg is elismert tudós, konduktor, bűnmegelőzési főelőadó, pedagógus vagy vállalkozó.

Eljön aztán az idő, amikor – idéztem igehirdetésemben Jézus szavát –, „más övez fel téged”. Ha hangzik a hívás, indulni kell. Ahogy a próféta mondja: „Ha oroszlán ordít, ki ne félne? Ha az én Uram, az Úr szól, ki ne prófétálna?” (Ám 3,8) Engedelmeskedni kell. Jézus szava így szól Péterhez és ezúttal a szolgálatba induló tizennégy testvérhez: „Kövess engem!”

„kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” János evangélista mindehhez hozzáteszi: Jézus ezt azért mondta, hogy jelezze, Péter milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Jézus nem könnyű sétát ígér, hanem az ő konzekvens követését várja el. Amely bizony kereszthordozást jelent. Isten óvjon meg mindannyiunkat, de a 21. században is adódhat olyan helyzet, hogy a tanúból vértanú lesz.

Kérem egyházunk népét, imádkozzon ezért a tizennégy testvérünkért, hogy hűséges tanítványok, Jézus-követők legyenek. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2019. február 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.