Különleges könyvcsemege jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában, hiszen a szerző, Kovács Béla László nem kisebb vállalkozás végtermékét tárta a közönség elé, mint a huszadik század két meghatározó személyiségeinek életpályáin keresztül kirajzolódó világnézeteit.

Albert Schweitzer és Jean-Paul Sartre világnézetüket tekintve különbözőek, így elsőre talán meglepődünk, hogy e két jeles gondolkodó párhuzamos életpályáját olvashatjuk egy kötetben.

„A találkozási pont a szerzők között első körben a rokonság volt. Jean-Paul Sartre tizenöt hónapos volt, amikor tengerésztiszt apja, Jean-Baptiste Sartre meghalt. Jean-Pault anyja, Anne-Marie Schweitzer nevelte, aki Albert Schweitzer unokatestvére volt. Ez indított el arra, hogy e két gondolkodóval párhuzamosan kezdjek el foglalkozni” – mondta el a kötet bemutatóján a most első könyvét kiadó Kovács Béla László.

A könyvbemutatón a jelenlévőket Mezei Károly író, szerkesztő, a Kairosz Kiadó munkatársa köszöntötte, aki beszédében kitért arra, hogy Bedő György a kéziratot első pillanattól kezdve fontos műnek tekintette. A kötetbemutató alkalmával Levente Péter Jászai Mari-díjas színész, tanár olvasott fel a műből.

Kovács Béla László felelevenítette, hogy míg Schweitzertől egyetemista éveiben keveset tudhatott – hiszen gondolatai, művei magyar nyelven nem, vagy csak csekély kiadásban jelenhettek meg – addig Sartre életművével már az 1960-as években átfogóbban megismerkedett.

„A kötet, mely drámának íródott, alapos kutatói munkával készült, a felépítést tekintve a két életpályát kronológiai párhuzamba helyeztem” – fogalmazott Kovács. A szerző kitért arra is, hogy Albert Scweitzer életművében a globális etika megalkotására látott kísérletet, mely kiterjed az egyén, a közösség és a társadalom szintjére is. „Ez a vágy korán, Schweitzer harmincas éveiben már megfogalmazódott, majd a háborút követően ebben változás történt. Látta, hogy ez bármennyire is jó lenne, nem kivitelezhető. Azonban az élet hódolatteljes tiszteletének elvét végig képviselte” – mondta a szerző.

A 20. századi francia filozófia vezéralakja, Jean-Paul Sartre, „mint ateista egész életében küzdött azzal, hogy rátaláljon önmagára és a világra. Undor című művében önmaga keresésesével találkozhatunk, ugyanakkor láthatjuk, hogy küzdelme egész életére kiterjedt. A kommunista pártba való belépés, az algériai felszabadítási fronttal való szimpatizálás ugyanúgy elmondható róla, mint maoista időszaka. Sartre-nál az elköteleződés irányának keresése a praxisban merült ki” – fogalmazott a szerző.

Kovács Béla László kitért arra is, hogy a két gondolkodó életművében a szabadság gondolata meghatározó erővel bírt, bár ennek nézetei eltértek, hiszen míg a Nagy Fehér Varázsló Isten adományának tartotta azt, addig az egzisztencializmus egyik vezéralakja az ítéletre és ebből adódóan a felelősségre tette a hangsúlyt. A párhuzamos életművekről a szerző elmondta, hogy „a két életpálya Elzasból indult, majd nézeteiben és helyszíneiben szétvált, később a nézetek több kérdésben is – úgy mint béke vagy az ember tisztelete – közelített egymáshoz, míg végül, Sartre gondolatai – kifejezetten az élete végén Benny Lévy filozófusnak adott interjújában – Schweitzer világnézetéhez közelített, a végső választ a reményben nevezte meg.”

A Kairosz Kiadó gondozásában megjelent dráma öt része és ötvenkilenc jelenete részletes dramaturgiai leírással, a zenei források megjelölésével jelent meg. A Próféta Galéria nagytermében megrendezett kötetbemutatót a szerző Áprily Lajos Albert Schweitzer halálát követően írt versével kezdte. Mint mondta, „ez a vers kifejezi, hogy hogyan vélekedtek saját korában kortársai róla. Művem többek között azt szolgálja, hogy az idén Schweitzer ötvenedik évfordulójára emlékezők ismerjék meg a kort, a gondolkodót és az ő világát.” Végezetül – és a kötet olvasását megelőzően – álljon itt az említett líra.

Áprily Lajos: Albert Schweitzer

Én láttam öt, az egyszerüt, nagyot,
s hallottam bölcs szavát is messze, rég.
Hadd kérdezzem meg most, hogy itt hagyott:
Megérdemelted öt, emberiség?