A keresztyén hit, sőt, maga Jézus is állandóan a gúny céltáblája volt. Meg is mondta: „és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10, 22)

Ám, ha jobban körülnézünk: hol vannak a gúnyolódók? Hol van Kajafás? Hol vannak a pribékek? Hol van a bal lator és a kereszt körül szájtátó átkozók?

Vagy hol vannak az athéni polgárok, akik csak legyintettek Pál tanúságtételére? Hol van már Fesztusz, aki így szólt Pálhoz: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.” (ApCsel 26, 24)

Hol van már Néró, Décius, Dioklecianus? Hol van már az Alexamenoson gúnyolódók? S a többiek?

Sehol.

Annak a bizonyos napilap karikatúrájával és készítőjével is ez lesz a helyzet. Most még bántó, irritáló, és igaztalan.

Viszont mi tudjuk: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13, 8) A többi mind csak csupa mulandóság.