– A Vas megyei Szelestéről származol. Hogyan döntöttél a teológia mellett?

– Meghatározó volt számomra, hogy lelkészünk, Simon Réka kijárt hozzánk, és együtt gondolkodhattam vele. Az a miliő, amit ő teremtett, ahogy kérdésekkel segített, nagy horderejű lett számomra. Ő mondta, hogy el tudna képzelni engem a teológián. Ezt először megmosolyogtam. Emellett azonban bennem volt az az érzés, hogy van abszolút igazság, hogy van értelme az életnek, hogy valahonnan valahová tartunk. Elkeserített, amikor emberekkel beszélve úgy érezhettem, mintha csupán a földi életre lennének ítélve. Hiszek benne, hogy az élet ennél több. Szombathelyen közel tíz évig fociztam, két súlyos térdsérülésem lett ez alatt az időszak alatt. A második lelkileg is nagyon megviselt. Ekkor felkerestem a lelkésznőt, sokat beszélgettem vele. Addig azt gondoltam, hogy informatikát tanulok majd, és futballozni fogok mellette. Ez a képem összetört. A lelkésznő segítségével „újradefiniáltam” magamat, és megszületett az elhatározás, hogy a lelkészi hivatásra jelentkezzek.

– Mit jelent a lelkészi hivatás?

– A lelkészi szolgálatban az az egyik legfontosabb, hogy hitelesen tudjuk felmutatni az istenkapcsolatunkat. Fontos, hogy ami mögöttünk van – a hagyomány, a tradíció –, ötvöződjön azzal, ami új. Ezenkívül hangsúlyos, hogy a Szentírásból megalapozottan hirdessük Krisztust, de úgy, hogy azzal valóban tudjunk az embereknek segítséget nyújtani.

– Ma sokan távolságot tartanak az egyháztól. Mivel lehet ezt áttörni?

– A világ rohamosan fejlődik, és a fejlődéshez az egyház nem ugyanazzal a sebességgel kapcsolódik. Ebből fakadóan vannak, akik úgy érzik, hogy az egyház nem a mai világ része. Sokaknak ma időpazarlásnak tűnik egy istentisztelet. Nekünk határozottan és hitelesen kell képviselnünk az evangéliumot, nem szabad semmilyen alkuba bocsátkoznunk. Ez a legfontosabb feladatunk. Ugyanakkor egyházi kifejezéseinket, kommunikációs formáinkat és mindenféle megnyilvánulásunkat át kellene gondolnunk. Meg kell találnunk azt a formát, amivel egyértelműen és érthetően meg tudjuk fogalmazni a krisztusi üzenetet. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy kiöntjük a gyereket a fürdővízzel együtt… Az ifjúságra többen úgy tekintenek, hogy ők még kiforratlanok. Ez részben igaz is, ugyanakkor a fontos pontok megvannak az életükben. Nekünk sokkal érzékenyebbeknek kellene lennünk irányukban, jobban meg kellene értenünk a problémáikat. Szerintem ha valaki az ifjúsággal foglalkozik, akkor olyan könyveket és blogokat olvasson, olyan filmeket, sorozatokat, vlogokat nézzen, mint a fiatalok. Így megértheti az ő összetett világukat. Ehhez viszont a részünkről alázatra van szükség.

– A teológiának mely területe foglalkoztat leginkább?

– A teológiai diszciplínát az teszi naggyá, ahogy az egyes részterületek összecsengenek. A teológiában azt szeretem, hogy mindenhez hozzá tud szólni, és mindenhez hozzá is kell szólnia. Mindenki és minden benne van, azaz nincs olyan szegmense az életnek, amelyet elfüggönyözhetnénk előle. Számomra ez az, ami a teológiát különlegessé teszi.

– Melyik a különösen meghatározó bibliai igéd?

– „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” [Fil 3,13–14] A múltban átélt sérelmek, bántások heget hagynak bennünk. Igazából örülhetünk ennek, hiszen a heg azt jelenti, hogy a seb összeforrt. Amikor erre ráeszmélünk, akkor tovább kell lépnünk, a földi életünket komolyan kell vennünk, és arra szükséges tekintenünk, aki az éltető erőnk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2018. december 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.