Olvasd: Ézsaiás 55,6–7.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható” (6. vers)

A kijelölt igében három nagy felszólítás van: „Keressétek az Urat! ... Hívjátok segítségül Őt! ... Térjetek meg!”

Megszokott felszólítások ezek, de van ebben az igében valami, ami különlegessé teszi a három felszólítást. Az igének az a különlegessége, hogy benne van ez a szó: AMÍG, amíg lehet, amíg szabad... Mi nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt a szót eleresszük a fülünk mellett. Hiszen ez a szó nem illik bele a mi teológiánkba, Istenről alkotott felfogásunkba. Előttünk a mindig megbocsátó, mindig hazaváró jóságos Isten képe van. Azonban ez a szó: AMÍG — amíg lehet —, világossá teszi, hogy bármennyire is igaz az, hogy Isten a mi szerető mennyei Atyánk, az az Isten nem mindig jóságos és kegyelmes Atya. Csak egy ideig csupán. Ha az idő lejár, akkor eljátszottam a kegyelmet. Emlegetjük azt is magunk védelmére, hogy a keresztfán Jézussal egyszerre kivégzett lator számára még az utolsó pillanatban is volt kegyelem. És feltesszük a kérdést, hát akkor hogyan lehet azt olvasni az igében: AMÍG LEHET? Pedig így van. Az igében benne van ez. Tehát nem mindig lehet, azért keressétek az Urat, amíg megtalálható.

Mindig vannak és lesznek emberek, akik azt mondják: kár keresni az Urat; nincs értelme, mert nincs Isten. Ha valahol lenne is a világon, úgysem található meg. Vedd tudomásul, lehet, hogy leélsz egy életet úgy, hogy nem keresed Istent, mert azt mondod: nekem nincs szükségem reá — egyszer reá fogsz ébredni, hogy Isten az egyetlen életszükséglete az embernek. A bibliai gazdag ember nagy méltóságban, jólétben élte világát Isten nélkül. Egyszer azonban neki is meg kellett halnia, és akkor a másvilágon ébredt tudatára annak, hogy a világon csak egy életszükséglet van: Isten, és hogy egész életét elhibázta, mert nem kereste Istent.

Ha most azt gondolod, hogy lehet enyhíteni ennek az üzenetnek a komolyságát azzal, hogy ez a kegyelmi idő majd csak a halál után jár le, és mindaddig, amíg agyam gondolkodni képes, addig kereshetem Istent és megtalálható — tévedsz! Az írás világosan szól arról, hogy nem mindig található az Isten az ember életében sem, mert vannak, akiknek már életükben lejárt a kegyelmi idő.

Van úgy is, hogy Isten csak egy időre rejtőzik el, hogy tudatára ébredjünk annak, hogy mit jelentene az, ha Isten örökre és teljesen elrejtőznék előlünk, és hogy nem az az igaz, hogy nincsen Isten, hanem az az igaz, hogy nekem nincs Istenem. Ilyenkor ébred tudatára az ember annak, hogy minden hiányérzete mögött tulajdonképpen Isten hiányzott! A pokolnak ugyanis az a legnagyobb kínja, hogy az az egyetlen hely, ahol nincs Isten!

A másik felhívása ennek az igének: Hívjátok segítségül, amíg közel van! Ez az ember imádságos életére vonatkozik. Ma sokan fitymálva, gúnyos mosollyal beszélnek az imádságról. Úgy néznek reá, mint a kinőtt gyermekruhára, avult képzetekre. Én még nem láttam embert, aki egy életen át meg tudott volna élni imádság nélkül. Ellenben láttam, hallottam, ismertem több embert, aki hirdette istentelenségét, de a betegágyon kínjai között így sóhajtott: jaj, Istenem! Ez az az idő, amikor előveszik a gyermekkorban tanult imádságokat és mondogatják, mint valami varázsmondatokat, s nem lesz többé közel az Isten!

Harmadik felszólítása az igének: Térjetek meg, amíg megbocsát! Mi azt gondoljuk, hogy mindig meg lehet térni. Pedig nem mindig lehet a bűnt elhagyni. A bűnök láthatatlan bilincseket raknak reánk, s ha engedjük, hogy ezek megkötözzenek bennünket, akkor már nem tudunk többé szabadulni tőlük.

Ne áltasd hát magad azzal, hogy Isten kegyelme mindig rendelkezésedre áll. Csak AMÍG LEHET! Hogy meddig lehet, azt csak az Isten tudja.

Isten, az örökkévaló időnek Istene figyelmeztet: „AMÍG lehet... AMÍG szabad ...”

Örökké való Isten, szerető mennyei Atyánk! Tele van a szívünk hálával azért, hogy úgy szeretted ezt a világot, hogy egyszülött szent Fiadat leküldötted ide a földre, hogy testet öltsön, hogy testvérünk legyen. Hálát adunk Néked, hogy hirdeted nekünk evangéliumodat, hogy lehajló irgalmaddal egészen közel vagy azokhoz, akik a tékozló fiú módján haza akarnak térni Hozzád. Ámen.

Uram, ha jól megvizsgálom Eddig lefolyt éltemet:
Gyengeségem, gyarlóságom Rettegteti lelkemet.
Mily sokképpen vétkeztem, Hányszor elfeledkeztem
Jóra intő törvényedről, Éltet adó beszédedről.

Hozzád térek, esdve kérlek, Légy erős segítségem,
Hogy míg élek, néked éljek, Üdvöm tőled reméljem.
Bizodalmam csak te vagy, Istenem, ó, el ne hagyj.
Adj itt lelki békességet S egykor mennyben üdvösséget. (338. ének)